Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
Maintenant donc, Job, écoute mes discours, Prête l’oreille à toutes mes paroles!
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Voici, j’ouvre la bouche, Ma langue se remue dans mon palais.
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
C’est avec droiture de cœur que je vais parler, C’est la vérité pure qu’exprimeront mes lèvres:
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
L’esprit de Dieu m’a créé, Et le souffle du Tout-Puissant m’anime.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
Si tu le peux, réponds-moi, Défends ta cause, tiens-toi prêt!
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Devant Dieu je suis ton semblable, J’ai été comme toi formé de la boue;
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Ainsi mes terreurs ne te troubleront pas, Et mon poids ne saurait t’accabler.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
Mais tu as dit à mes oreilles, Et j’ai entendu le son de tes paroles:
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
Je suis pur, je suis sans péché, Je suis net, il n’y a point en moi d’iniquité.
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
Et Dieu trouve contre moi des motifs de haine, Il me traite comme son ennemi;
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
Il met mes pieds dans les ceps, Il surveille tous mes mouvements.
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
Je te répondrai qu’en cela tu n’as pas raison, Car Dieu est plus grand que l’homme.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
Veux-tu donc disputer avec lui, Parce qu’il ne rend aucun compte de ses actes?
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
Dieu parle cependant, tantôt d’une manière, Tantôt d’une autre, et l’on n’y prend point garde.
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
Il parle par des songes, par des visions nocturnes, Quand les hommes sont livrés à un profond sommeil, Quand ils sont endormis sur leur couche.
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
Alors il leur donne des avertissements Et met le sceau à ses instructions,
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
Afin de détourner l’homme du mal Et de le préserver de l’orgueil,
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
Afin de garantir son âme de la fosse Et sa vie des coups du glaive.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
Par la douleur aussi l’homme est repris sur sa couche, Quand une lutte continue vient agiter ses os.
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
Alors il prend en dégoût le pain, Même les aliments les plus exquis;
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
Sa chair se consume et disparaît, Ses os qu’on ne voyait pas sont mis à nu;
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
Son âme s’approche de la fosse, Et sa vie des messagers de la mort.
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
Mais s’il se trouve pour lui un ange intercesseur, Un d’entre les mille Qui annoncent à l’homme la voie qu’il doit suivre,
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
Dieu a compassion de lui et dit à l’ange: Délivre-le, afin qu’il ne descende pas dans la fosse; J’ai trouvé une rançon!
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
Et sa chair a plus de fraîcheur qu’au premier âge, Il revient aux jours de sa jeunesse.
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
Il adresse à Dieu sa prière; et Dieu lui est propice, Lui laisse voir sa face avec joie, Et lui rend son innocence.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
Il chante devant les hommes et dit: J’ai péché, j’ai violé la justice, Et je n’ai pas été puni comme je le méritais;
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
Dieu a délivré mon âme pour qu’elle n’entrât pas dans la fosse, Et ma vie s’épanouit à la lumière!
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
Voilà tout ce que Dieu fait, Deux fois, trois fois, avec l’homme,
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
Pour ramener son âme de la fosse, Pour l’éclairer de la lumière des vivants.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
Sois attentif, Job, écoute-moi! Tais-toi, et je parlerai!
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
Si tu as quelque chose à dire, réponds-moi! Parle, car je voudrais te donner raison.
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
Si tu n’as rien à dire, écoute-moi! Tais-toi, et je t’enseignerai la sagesse.
