Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
And yet, I pray thee, O Job, Hear my speech and [to] all my words give ear.
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Lo, I pray thee, I have opened my mouth, My tongue hath spoken in the palate.
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
Of the uprightness of my heart [are] my sayings, And knowledge have my lips clearly spoken.
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
The Spirit of God hath made me, And the breath of the Mighty doth quicken me.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
If thou art able — answer me, Set in array before me — station thyself.
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Lo, I [am], according to thy word, for God, From the clay I — I also, have been formed.
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Lo, my terror doth not frighten thee, And my burden on thee is not heavy.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
Surely — thou hast said in mine ears, And the sounds of words I hear:
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
'Pure [am] I, without transgression, Innocent [am] I, and I have no iniquity.
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
Lo, occasions against me He doth find, He doth reckon me for an enemy to Him,
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
He doth put in the stocks my feet, He doth watch all my paths.'
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
Lo, [in] this thou hast not been righteous, I answer thee, that greater is God than man.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
Wherefore against Him hast thou striven, When [for] all His matters He answereth not?
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
For once doth God speak, and twice, (He doth not behold it.)
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
In a dream — a vision of night, In the falling of deep sleep on men, In slumberings on a bed.
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
Then He uncovereth the ear of men, And for their instruction sealeth:
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
To turn aside man [from] doing, And pride from man He concealeth.
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
He keepeth back his soul from corruption, And his life from passing away by a dart.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
And he hath been reproved With pain on his bed, And the strife of his bones [is] enduring.
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
And his life hath nauseated bread, And his soul desirable food.
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
His flesh is consumed from being seen, And high are his bones, they were not seen!
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
And draw near to the pit doth his soul, And his life to those causing death.
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
If there is by him a messenger, An interpreter — one of a thousand, To declare for man his uprightness:
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
Then He doth favour him and saith, 'Ransom him from going down to the pit, I have found an atonement.'
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
Fresher [is] his flesh than a child's, He returneth to the days of his youth.
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
He maketh supplication unto God, And He accepteth him. And he seeth His face with shouting, And He returneth to man His righteousness.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
He looketh on men, and saith, 'I sinned, And uprightness I have perverted, And it hath not been profitable to me.
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
He hath ransomed my soul From going over into the pit, And my life on the light looketh.'
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
Lo, all these doth God work, Twice — thrice with man,
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
To bring back his soul from the pit, To be enlightened with the light of the living.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
Attend, O Job, hearken to me, Keep silent, and I — I do speak.
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
If there are words — answer me, Speak, for I have a desire to justify thee.
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
If there are not — hearken thou to me, Keep silent, and I teach thee wisdom.
