Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
But, in very deed, hear, I pray thee, Job, my discourse, and, to all my words, give thou ear.
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Lo! I pray thee, I have opened my mouth, My tongue, with my palate, hath spoken,
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
Mine utterances come straight from mine own heart, and, what I know, my lips have truly spoken;
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
The spirit of GOD, hath made me, and, the inspiration of the Almighty, giveth me life.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
If thou art able to answer me, Set in order before me—take thy stand!
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Lo! I am like thyself toward GOD, From clay, have I been nipped off, even I!
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Lo! my terror, will not startle thee, nor, my hand, upon thee, be heavy.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
But thou hast spoken in mine ears, and, the sound of words, I heard: —
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
Pure am, I, without transgression, —Clean am, I, and have no iniquity;
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
Lo! occasions of hostility, would he find against me, He counteth me an enemy to him;
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
He putteth—in the stocks—my feet, He watcheth all my paths.
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
Lo! in this, thou hast not been right—let me answer thee, For, GOD, is greater than, man.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
Wherefore, against him, hast thou contended? For, with none of his reasons, will he respond.
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
For, in one way, GOD may speak, —and, in a second way, one may not heed it: —
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
In a dream, a vision of the night, when a deep sleep falleth upon men, in slumberings upon the bed,
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
Then, uncovereth he the ear of men, and, on their correction, affixeth a seal;
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
To turn a son of earth from his deed, while yet, pride, from man he concealeth:
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
He keepeth back his said from the pit, and his life from passing away by a weapon.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
Or he is chastised with pain, upon his bed, and, the strife of his bones, is unceasing!
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
So that his life maketh loathsome [his] food, and his soul, dainty meat;
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
His flesh wasteth away out of sight, and bared are the bones once unseen;
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
So doth his soul draw near to the pit, and his life to the inflicters of death:
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
If there hath been near him a messenger who could interpret—one of a thousand, to declare to the son of earth His uprightness,
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
Then hath he shewed him favour, and said, Set him free from going down to the pit, I have found a price of redemption!
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
His flesh hath been made fresher than a child’s, he hath returned to the days of his youth;
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
He made supplication unto GOD, who hath accepted him, and he hath beheld his face with a shout of triumph, Thus hath he given back to man his righteousness.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
He sang before men, and said, I sinned, and, uprightness, I perverted, yet he requited me not;
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
He hath ransomed my soul from passing away into the pit, —and, my life, in the light, shall have vision.
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
Lo! a these things, doth GOD work, two ways, three, with a man;
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
To bring back his soul from the pit, to enlighten with the light of the living.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
Mark well, O Job, and hearken to me, Be silent, and, I, will speak:
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
If there is anything to say, reply to me, Speak, for I desire to justify thee;
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
If not, do, thou, hearken unto me, Be silent, that I may teach thee wisdom.
