Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
“And yet, please, O Job, Hear my speech and give ear [to] all my words.
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Now behold, I have opened my mouth, My tongue has spoken in the palate.
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
Of the uprightness of my heart [are] my sayings, And my lips have clearly spoken knowledge.
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
The Spirit of God has made me, And the breath of the Mighty quickens me.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
If you are able—answer me, Set in array before me—station yourself.
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Behold, I [am], according to your word, for God, I have also been formed from the clay.
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Behold, my terror does not frighten you, And my burden on you is not heavy.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
Surely you have spoken in my ears, And the sounds of words I hear:
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
I [am] pure, without transgression, I [am] innocent, and I have no iniquity.
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
Behold, He develops hindrances against me, He reckons me for an enemy to Him,
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
He puts my feet in the stocks, He watches all my paths.
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
Behold, you have not been righteous [in] this, I answer you, that God is greater than man.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
Why have you striven against Him, When [for] all His matters He does not answer?
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
For once God speaks, and twice (he does not behold it),
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
In a dream—a vision of night, In the falling of deep sleep on men, In slumberings on a bed.
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
Then He uncovers the ear of men, And seals for their instruction,
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
To turn aside man [from] doing, And He conceals pride from man.
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
He keeps back his soul from corruption, And his life from passing away by a dart.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
And he has been reproved With pain on his bed, And the strife of his bones [is] enduring.
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
And his life has nauseated bread, And his soul desirable food.
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
His flesh is consumed from being seen, And his bones are high, they were not seen!
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
And his soul draws near to the pit, And his life to those causing death.
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
If there is a messenger by him, An interpreter—one of a thousand, To declare for man his uprightness,
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
Then He favors him and says, Ransom him from going down to the pit, I have found an atonement.
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
Fresher [is] his flesh than a child’s, He returns to the days of his youth.
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
He makes supplication to God, And He accepts him. And he sees His face with shouting, And He returns to man His righteousness.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
[Then] he looks on men and says, I sinned, and I have perverted uprightness, And it has not been profitable to me.
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
He has ransomed my soul From going over into the pit, And my life looks on the light.
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
Behold, God works all these, Twice, [even] three times with man,
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
To bring back his soul from the pit, To be enlightened with the light of the living.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
Attend, O Job, listen to me, Keep silent, and I speak.
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
If there are words—answer me, Speak, for I have a desire to justify you.
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
If there are not—listen to me, Keep silent, and I teach you wisdom.”
