Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
Slyšiž tedy, prosím, Jobe, řeči mé, a všech slov mých ušima svýma pozoruj.
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Aj, jižť otvírám ústa svá, mluví jazyk můj v ústech mých.
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
Upřímost srdce mého a umění vynesou rtové moji.
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
Duch Boha silného učinil mne, a dchnutí Všemohoucího dalo mi život.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
Můžeš-li, odpovídej mi, připrav se proti mně, a postav se.
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Aj, já podlé žádosti tvé buduť místo Boha silného; z bláta sformován jsem i já.
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Pročež strach ze mne nepředěsí tě, a ruka má nebudeť k obtížení.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
Řekl jsi pak přede mnou, a hlas ten řečí tvých slyšel jsem:
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
Čist jsem, bez přestoupení, nevinný jsem, a nepravosti při mně není.
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
Aj, příčiny ku potření mne shledal Bůh, klade mne sobě za nepřítele,
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
Svírá poutami nohy mé, střeže všech stezek mých.
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
Aj, tím nejsi spravedliv, odpovídám tobě, nebo větší jest Bůh nežli člověk.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
Oč se s ním nesnadníš? Žeť všech svých věcí nezjevuje?
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
Ano jednou mluví Bůh silný, i dvakrát, a nešetří toho člověk.
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
Skrze sny u vidění nočním, když připadá hluboký sen na lidi ve spaní na ložci,
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
Tehdáž odkrývá ucho lidem, a čemu je učí, to zpečeťuje,
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
Aby odtrhl člověka od skutku zlého, a pýchu od muže vzdálil,
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
A zachoval duši jeho od jámy, a život jeho aby netrefil na meč.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
Tresce i bolestí na lůži jeho, a všecky kosti jeho násilnou nemocí,
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
Tak že sobě život jeho oškliví pokrm, a duše jeho krmi nejlahodnější.
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
Hyne tělo jeho patrně, a vyhlédají kosti jeho, jichž prvé nebylo vídati.
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
A tak bývá blízká hrobu duše jeho, a život jeho smrtelných ran.
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
Však bude-li míti anděla vykladače jednoho z tisíce, kterýž by za člověka oznámil pokání jeho:
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
Tedy smiluje se nad ním, a dí: Vyprosť jej, ať nesstoupí do porušení, oblíbilť jsem mzdu vyplacení.
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
I odmladne tělo jeho nad dítěcí, a navrátí se ke dnům mladosti své.
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
Kořiti se bude Bohu, a zamiluje jej, a patřiti bude na něj tváří ochotnou; nadto navrátí člověku spravedlnost jeho.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
Kterýž hledě na lidi, řekne: Zhřešilť jsem byl, a to, což pravého bylo, převrátil jsem, ale nebylo mi to prospěšné.
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
Bůh však vykoupil duši mou, aby nešla do jámy, a život můj, aby světlo spatřoval.
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
Aj, všeckoť to dělá Bůh silný dvakrát i třikrát při člověku,
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
Aby odvrátil duši jeho od jámy, a aby osvícen byl světlem živých.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
Pozoruj, Jobe, poslouchej mne, mlč, ať já mluvím.
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
Jestliže máš slova, odpovídej mi, nebo bych chtěl ospravedlniti tebe.
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
Pakli nic, ty mne poslouchej; mlč, a poučím tě moudrosti.
