Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
Job, ka olthui hnatun dae lamtah ka ol boeih he hnakaeng thil laeh.
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Ka ka ong coeng he. Ka ka khuikah ka lai loh a thui.
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
Ka ol he ka lungbuei dueng lamkah tih ka hmuilai kah mingnah loh cimphan la a thui.
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
Pathen Mueihla loh kai n'saii tih Tlungthang kah hiil loh kai n'hing sak.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
Kai thuung hamla na coeng mak atah tawn uh lamtah ka mikhmuh ah pai laeh.
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Pathen taengah kai he nang ka bangla ka om tih kai khaw dikpo lamkah ni m'pet.
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Kai he mueirhih moenih nang n'let sak mako. Ka kut long khaw nang n'nan thil mahpawh.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
Tedae ka hna ah na thui tih olthui ol khaw ka yaak.
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
“Ka cil tih boekoek ka khueh moenih. Ka caih tih kai taengah thaesainah om moenih.
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
Te cakhaw kai taengkah noihhainah a hmuh vaengah kai amah kah thunkha bangla a moeh.
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
Ka kho he hloong dongah a buen tih ka caehlong boeih a dawn,” na ti.
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
Tedae na tang moenih he. Pathen he hlanghing lakah a len dongah nang te kan doo.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
Balae tih amah te na ho. A ol te boeih n'doo moenih ta.
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
Pathen loh pakhat la a thui dae a hmuhming pawt atah hnavoei la a thui.
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
Ih loh hlang a hnah vaengkah khoyin olphong mueimang ah khaw, thingkong dongkah a ngam vaengah khaw,
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
Hlang hna te a khui sak tih amih kah rhalrhingnah neh a daeng pah.
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
Hlang loh a khoboe lamkah a nong sak tih hlang lamkah koevoeinah a khuk pah.
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
A hinglu te vaam khui lamloh, a hingnah te pumcumnah loh a paan khui lamkah a hoeptlang.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
A thingkong dongah nganboh neh a tluung tih tuituknah loh a rhuhrhong boeih te phat a thuek pah.
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
A hingnah loh buh te khaw a hinglu loh hoehhamnah maeh khaw a lawt pah.
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
A saa te caphoei cuk bangla mueihmuh ah a khah tih a rhuh a hmuh pawt khaw a ming sak.
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
A hinglu loh vaam khuila, a hingnah te aka duek rhoek taengla pawk.
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
Anih kah duengnah te hlang taengah aka puen la thawngkhat lamkah pakhat ngawn tah amah taengah puencawn oldoe om khaming.
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
Te dongah anih te a rhen mai vetih, 'Tlansum ka dang tih hlan kah aka suntla khui lamloh anih he doek laeh,’ ti mai koinih.
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
A saa te camoe bangla noe vetih a cacawn tue vaengkah bangla saibawn suidae.
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
Pathen taengah a thangthui vanbangla anih te a moeithen ta. A maelhmai te tamlung neh a hmuh vaengah tah anih te hlanghing taengah duengnah neh a mael sak.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
Hlang rhoek taengla a mae tih, “Ka tholh tih a thuem te a paihaeh sak dae kai taengah n'yook sak moenih.
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
Kamah hinglu, hinglu van tah hlan a paan khui lamloh a lat. Te dongah ka hingnah neh a hingnah loh vangnah te hmu saeh.
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
He boeih he Pathen loh hlang taengah voei nit voei thum a saii ne.
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
Hlan khui lamkah a hinglu te hingnah khosae neh tue hamla a mael sak.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
Job nang hnatung lamtah kai ol he hnatun. Hilphah lamtah kai loh kan thui eh.
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
Kai nan thuung ham ol a om atah thui lah. Nang tang sak ham ka ngaih dongah ni.
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
Kai taengkah he na hnatun pawt atah hilphah lamtah nang te cueihnah kan cang sak bitni,” a ti nah.
