Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
Tako so ti trije možje prenehali odgovarjati Jobu, ker je bil pravičen v svojih lastnih očeh.
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
Potem je bil vžgan bes Elihúja, Barahélovega sina, Buzéjca iz Rámovega rodu. Njegov bes je bil vžgan zoper Joba, ker je sebe bolj opravičeval kakor Boga.
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
Tudi zoper njegove tri prijatelje je bil vžgan njegov bes, ker niso našli nobenega odgovora, pa so vendar obsodili Joba.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
Torej Elihú je čakal, dokler Job ni spregovoril, ker so bili starejši kakor on.
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
Ko je Elihú videl, da ni bilo nobenega odgovora v ustih teh treh mož, je bil potem vžgan njegov bes.
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
Elihú, Barahélov sin, Buzéjec, je odgovoril in rekel: »Jaz sem mlad, vi pa ste zelo stari, zato sem bil prestrašen in se vam nisem drznil pokazati svojega mnenja.
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
Rekel sem: ›Dnevi naj bi spregovorili in množica let naj bi učila modrost.‹
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
Toda v človeku je duh. Navdih Vsemogočnega jim daje razumevanje.
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
Veliki možje niso vedno modri niti ostareli ne razumejo sodbe.
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
Zato sem rekel: ›Prisluhnite mi. Tudi jaz bom pokazal svoje mnenje.
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
Glejte, čakal sem na vaše besede, prisluhnil sem vašim razlogom, medtem ko ste iskali, kaj bi rekli.
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
Da, prisluhnil sem vam in glejte nikogar izmed vas ni bilo, da prepriča Joba ali da odgovori njegovim besedam,
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
da ne bi rekli: ›Pridobili smo modrost. Bog ga suva dol, ne človek.‹
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
Torej svojih besed ni usmeril zoper mene niti mu ne bom odgovoril z vašimi govori.«
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
Bili so osupli, niso več odgovarjali. Prenehali so govoriti.
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
Ko sem čakal (kajti niso govorili, temveč mirno stali in niso več odgovarjali),
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
sem rekel: »Tudi jaz bom odgovoril svoj del, tudi jaz bom pokazal svoje mišljenje.
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
Kajti poln sem stvari, duh znotraj mene me sili.
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
Glejte, moj trebuh je kakor vino, ki nima oddušnika. Pripravljeno je, da poči kakor novi mehovi.
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
Govoril bom, da bom lahko osvežen. Odprl bom svoje ustnice in odgovoril.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
Ne pustite mi, prosim vas, sprejeti obličja kateregakoli moža niti mi ne pustite, da dajem laskave nazive človeku.
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
Kajti ne znam dajati laskavih nazivov. Če bi tako počel, bi me moj stvarnik hitro odvedel.
