< Jób 32 >

1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
Saka varume vatatu ava vakarega kupindura Jobho, nokuti akanga akarurama pakuona kwake.
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
Asi Erihu mwanakomana waBharakeri muBhuzi, wemhuri yaRami, akatsamwira Jobho zvikuru nokuda kwokuzviruramisira kwake panzvimbo yokuti zviitwe naMwari.
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
Akatsamwirawo kwazvo shamwari nhatu idzi, nokuti vakanga vashayiwa nzira yokupikisa nayo Jobho, kunyange vakanga vambomupa mhosva.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
Zvino Erihu akanga ambomira kutaura naJobho nokuti ivo vaiva vakuru kwaari.
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
Asi paakaona kuti varume vatatu ava vakanga vasisinazve chokureva, hasha dzake dzakamuka.
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
Saka Erihu mwanakomana waBharakeri muBhuzi akati: “Ndiri muduku pamakore, uye imi muri vakuru; ndokusaka ndanga ndichitya, ndisingadi kukuudzai zvandinoziva.
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
Ndakafunga kuti, ‘Zera rinofanira kutaura; makore mazhinji anofanira kudzidzisa uchenjeri.’
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
Asi ndiwo mweya uri mumunhu, kufema kwaWamasimba Ose, kunomupa kunzwisisa.
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
Havazi vakuru bedzi vakachenjera, kana vatana chete vanganzwisisa zvakanaka.
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
“Naizvozvo ndinoti: Nditeererei; neniwo ndichakuudzai zvandinoziva.
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
Ndakambomirira pamaitaura, ndakateerera pfungwa dzenyu; pamakanga muchitsvaka mashoko,
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
ndakanyatsokuteererai. Asi hakuna mumwe wenyu akapwisa Jobho; hakuna pamuri akapindura mashoko ake zvinogutsa.
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
Regai kuti, ‘Tawana uchenjeri; regai Mwari amukonese, kwete munhu.’
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
Asi Jobho haana kunongedza mashoko ake kwandiri, uye handingamupinduri namashoko enyu.
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
“Vashamiswa uye havachina chokureva; vapererwa namashoko.
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
Ko, zvino ini ndingamirira here ivo zvavangonyarara, zvino zvavangomira ipapo vasina mhinduro?
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
Neniwo ndichava nechokutaura; neniwo ndichareva zvandinoziva.
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
Nokuti ndizere namashoko, uye mweya uri mandiri unondimanikidza;
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
mukati mangu ndafanana newaini iri muhomwe yakadzivirwa, sehomwe itsva dzewaini dzoda kuparuka.
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
Ndinofanira kutaura kuti ndirerukirwe; ndinofanira kushamisa muromo wangu ndigopindura.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
Handina munhu wandichatsaura, uye handingabati kumeso munhu upi zvake;
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
nokuti dai ndaiva nyanzvi yokubata kumeso, Muiti wangu aizokurumidza kunditora.

< Jób 32 >