Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
Tada prestaše ona tri èovjeka odgovarati Jovu, jer se èinjaše da je pravedan.
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
A Elijuj sin Varahilov od Vuza, roda Ramova, razgnjevi se na Jova što se sam graðaše pravedniji od Boga;
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
I na tri prijatelja njegova razgnjevi se što ne naðoše odgovora i opet osuðivahu Jova.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
Jer Elijuj èekaše dokle oni govorahu s Jovom, jer bijahu stariji od njega.
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
Pa kad vidje Elijuj da nema odgovora u ustima ona tri èovjeka, raspali se gnjev njegov.
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
I progovori Elijuj sin Varahilov od Vuza, i reèe: ja sam najmlaði, a vi ste starci, zato se bojah i ne smijah vam kazati što mislim.
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
Mišljah: neka govori starost, i mnoge godine neka objave mudrost.
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
Ali je duh u ljudima, i duh svemoguæega urazumljuje ih.
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
Veliki nijesu svagda mudri, i starci ne znaju svagda šta je pravo.
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
Zato velim: poslušaj me da kažem i ja kako mislim.
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
Eto, èekao sam da vi izgovorite, slušao sam razloge vaše dokle izviðaste besjedu.
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
Pazio sam, ali gle, nijedan od vas ne sapre Jova, ne odgovori na njegove rijeèi.
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
Može biti da æete reæi: naðosmo mudrost, Bog æe ga oboriti, ne èovjek.
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
Nije na me upravio besjede, ni ja mu neæu odgovarati vašim rijeèima.
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
Smeli su se, ne odgovaraju više, nestalo im je rijeèi.
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
Èekao sam, ali ne govore, stadoše, i više ne odgovaraju.
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
Odgovoriæu i ja za se, kazaæu i ja kako mislim.
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
Jer sam pun rijeèi, tijesno je duhu u meni.
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
Gle, trbuh je moj kao vino bez oduške, i raspukao bi se kao nov mijeh.
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
Govoriæu da odahnem, otvoriæu usne svoje, i odgovoriæu.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
Neæu gledati ko je ko, i èovjeku æu govoriti bez laskanja.
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
Jer ne umijem laskati; odmah bi me uzeo tvorac moj.
