Jób 32

1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.

nAa le nijihetse tsy nanoiñe Iobe indaty telo rey, ie nivañoñe am-pihaino’e avao.

2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,

Niforoforo amy zao ty haboseha’ i Elihò ana’ i Barakele ana’ i Bozý nte-Rame; niforoforoe’e t’Iobe amy t’ie mañatò-vatañe añatrefan’ Añahare,

3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.

nahabosek’ aze ka i rañe’ Iobe telo rey amy te tsy nahavale, fe ndra namatse Iobe.

4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.

Ie amy zao, nandiñe ty hazoke’ iareoy t’i Eliho vaho nisaontsy am’Iobe.

5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.

Aa ie nioni’ i Eliho te tsy aman-katoi’e ty falie’ indaty telo rey, le nifombo an-kaboseke.

6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.

Aa le nanoiñe ami’ty hoe t’i Eliho ana’ i Barakele ana’ i Bozý: Toe tora’e an-taoñe iraho, androa­navy nahareo; le nihemban-draho tsy nahavany hitaroñe ty heveko.

7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.

Hoe iraho: O androo ro hilañoñe, ty hamaro taoñe ro hañoke hihitse.

8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.

Fe i arofo am’ondatioy, naho i kofòn’ El-Sadaiy ty manolo-kilala am’iareo.

9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;

Tsy t’ie antetse ro mahihitse, tsy te zoke ro mahilala ty hatò.

10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.

Aa le hoe iraho, Janjiño; hitaroñe o entakoo ka.

11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.

Ie zao, nahaliñe o asa’ areoo iraho, tsinanoko o niereñerea’ areoo, ie nitsikarahe’areo ty ho lañoneñe.

12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.

Toe nitsendreñe anahareo iraho, fe leo raike tsy nahafandietse Iobe, ndra raik’ ama’ areo tsy nahavale o enta’eo.

13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!

Ko manao ty hoe: Nitendreke hihitse zahay; ho roahen’ Añahare, fa tsy ondaty.

14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.

Tsy nalaha’e amako o saontsi’eo, vaho tsy o lañona’areoo ty hatoiko.

15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.

Angoae iereo, tsy mamale ka; nijiañe ty saontsi’ iareo.

16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?

Aa handiñe avao hao iraho? ie nijohañe, tsy mahafanoiñe.

17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.

Hivaleako ka ami’ty ahiko; hitaroñe ty heveko.

18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.

Toe lifo-bolan-draho; manjitse ahy ty trok’ amako atoa.

19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.

Toe manahake ty divay tsy amam-pikofò’e ty troko, fa hiporitsake hoe zonjòn-divay vao.

20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.

Adono hivolan-draho hanintsiñako; Apoho hanoka-tsoñy hitoiñako.

21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;

Ehe te tsy eo ty ho rihieko, ndra t’indaty ho lombofeko.

22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.

Tsy haiko ty mitsiriry fa ho nasintan’ Andrianamboatse aniany.