Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
omiserunt autem tres viri isti respondere Iob eo quod iustus sibi videretur
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
et iratus indignatusque Heliu filius Barachel Buzites de cognatione Ram iratus est autem adversus Iob eo quod iustum se esse diceret coram Deo
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
porro adversum amicos eius indignatus est eo quod non invenissent responsionem rationabilem sed tantummodo condemnassent Iob
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
igitur Heliu expectavit Iob loquentem eo quod seniores se essent qui loquebantur
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
cum autem vidisset quod tres respondere non potuissent iratus est vehementer
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
respondensque Heliu filius Barachel Buzites dixit iunior sum tempore vos autem antiquiores idcirco dimisso capite veritus sum indicare vobis meam sententiam
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
sperabam enim quod aetas prolixior loqueretur et annorum multitudo doceret sapientiam
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
sed ut video spiritus est in hominibus et inspiratio Omnipotentis dat intellegentiam
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
non sunt longevi sapientes nec senes intellegunt iudicium
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
ideo dicam audite me ostendam vobis etiam ego meam scientiam
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
expectavi enim sermones vestros audivi prudentiam vestram donec disceptaremini sermonibus
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
et donec putabam vos aliquid dicere considerabam sed ut video non est qui arguere possit Iob et respondere ex vobis sermonibus eius
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
ne forte dicatis invenimus sapientiam Deus proiecit eum non homo
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
nihil locutus est mihi et ego non secundum vestros sermones respondebo illi
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
extimuerunt non responderunt ultra abstuleruntque a se eloquia
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
quoniam igitur expectavi et non sunt locuti steterunt nec responderunt ultra
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
respondebo et ego partem meam et ostendam scientiam meam
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
plenus sum enim sermonibus et coartat me spiritus uteri mei
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
en venter meus quasi mustum absque spiraculo quod lagunculas novas disrumpit
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
loquar et respirabo paululum aperiam labia mea et respondebo
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
non accipiam personam viri et Deum homini non aequabo
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
nescio enim quamdiu subsistam et si post modicum tollat me factor meus
