Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
Omiserunt autem tres viri isti respondere Iob, eo quod iustus sibi videretur.
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
Et iratus, indignatusque est Eliu filius Barachel Buzites, de cognatione Ram: iratus est autem adversum Iob, eo quod iustum se esse diceret coram Deo.
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
Porro adversum amicos eius indignatus est, eo quod non invenissent responsionem rationabilem, sed tantummodo condemnassent Iob.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
Igitur Eliu expectavit Iob loquentem: eo quod seniores essent qui loquebantur.
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
Cum autem vidisset quod tres respondere non potuissent, iratus est vehementer.
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
Respondensque Eliu filius Barachel Buzites, dixit: Iunior sum tempore, vos autem antiquiores, idcirco demisso capite, veritus sum vobis indicare meam sententiam.
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
Sperabam enim quod ætas prolixior loqueretur, et annorum multitudo doceret sapientiam.
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
Sed, ut video, spiritus est in hominibus, et inspiratio Omnipotentis dat intelligentiam.
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
Non sunt longævi sapientes, nec senes intelligunt iudicium.
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
Ideo dicam: Audite me, ostendam vobis etiam ego meam sapientiam.
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
Expectavi enim sermones vestros, audivi prudentiam vestram, donec disceptaremini sermonibus:
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
Et donec putabam vos aliquid dicere, considerabam: sed, ut video, non est qui possit arguere Iob, et respondere ex vobis sermonibus eius.
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
Ne forte dicatis: Invenimus sapientiam: Deus proiecit eum, non homo.
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
Nihil locutus est mihi, et ego non secundum sermones vestros respondebo illi.
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
Extimuerunt, nec responderunt ultra, abstuleruntque a se eloquia.
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
Quoniam igitur expectavi, et non sunt locuti: steterunt, nec ultra responderunt:
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
Respondebo et ego partem meam, et ostendam scientiam meam.
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
Plenus sum enim sermonibus, et coarctat me spiritus uteri mei.
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
En venter meus quasi mustum absque spiraculo, quod lagunculas novas disrumpit.
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
Loquar, et respirabo paululum: aperiam labia mea, et respondebo.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
Non accipiam personam viri, et Deum homini non æquabo.
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
Nescio enim quamdiu subsistam, et si post modicum tollat me Factor meus.
