Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
Ces trois hommes cessèrent de répondre à Job, parce qu’il se regardait comme juste.
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
Alors s’enflamma de colère Élihu, fils de Barakeel de Buz, de la famille de Ram. Sa colère s’enflamma contre Job, parce qu’il se disait juste devant Dieu.
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
Et sa colère s’enflamma contre ses trois amis, parce qu’ils ne trouvaient rien à répondre et que néanmoins ils condamnaient Job.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
Comme ils étaient plus âgés que lui, Élihu avait attendu jusqu’à ce moment pour parler à Job.
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
Mais, voyant qu’il n’y avait plus de réponse dans la bouche de ces trois hommes, Élihu s’enflamma de colère.
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
Et Élihu, fils de Barakeel de Buz, prit la parole et dit: Je suis jeune, et vous êtes des vieillards; C’est pourquoi j’ai craint, j’ai redouté De vous faire connaître mon sentiment.
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
Je disais en moi-même: Les jours parleront, Le grand nombre des années enseignera la sagesse.
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
Mais en réalité, dans l’homme, c’est l’esprit, Le souffle du Tout-Puissant, qui donne l’intelligence;
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
Ce n’est pas l’âge qui procure la sagesse, Ce n’est pas la vieillesse qui rend capable de juger.
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
Voilà pourquoi je dis: Écoute! Moi aussi, j’exposerai ma pensée.
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
J’ai attendu la fin de vos discours, J’ai suivi vos raisonnements, Votre examen des paroles de Job.
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
Je vous ai donné toute mon attention; Et voici, aucun de vous ne l’a convaincu, Aucun n’a réfuté ses paroles.
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
Ne dites pas cependant: En lui nous avons trouvé la sagesse; C’est Dieu qui peut le confondre, ce n’est pas un homme!
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
Il ne s’est pas adressé directement à moi: Aussi lui répondrai-je tout autrement que vous.
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
Ils ont peur, ils ne répondent plus! Ils ont la parole coupée!
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
J’ai attendu qu’ils eussent fini leurs discours, Qu’ils s’arrêtassent et ne sussent que répliquer.
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
A mon tour, je veux répondre aussi, Je veux dire aussi ce que je pense.
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
Car je suis plein de paroles, L’esprit me presse au-dedans de moi;
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
Mon intérieur est comme un vin qui n’a pas d’issue, Comme des outres neuves qui vont éclater.
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
Je parlerai pour respirer à l’aise, J’ouvrirai mes lèvres et je répondrai.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
Je n’aurai point égard à l’apparence, Et je ne flatterai personne;
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
Car je ne sais pas flatter: Mon créateur m’enlèverait bien vite.
