Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
So these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes.
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
Then the wrath of Elihu the son of Barachel, the Buzite, of the family of Ram, was kindled against Job. His wrath was kindled because he justified himself rather than God.
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
Also his wrath was kindled against his three friends, because they had found no answer, and yet had condemned Job.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
Now Elihu had waited to speak to Job, because they were older than he.
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
When Elihu saw that there was no answer in the mouth of these three men, his wrath was kindled.
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
Elihu the son of Barachel the Buzite answered, “I am young, and you are very old. Therefore I held back, and didn’t dare show you my opinion.
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
I said, ‘Days should speak, and multitude of years should teach wisdom.’
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
But there is a spirit in man, and the Spirit of the Almighty gives them understanding.
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
It is not the great who are wise, nor the aged who understand justice.
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
Therefore I said, ‘Listen to me; I also will show my opinion.’
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
“Behold, I waited for your words, and I listened for your reasoning, while you searched out what to say.
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
Yes, I gave you my full attention, but there was no one who convinced Job, or who answered his words, among you.
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
Beware lest you say, ‘We have found wisdom. God may refute him, not man;’
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
for he has not directed his words against me; neither will I answer him with your speeches.
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
“They are amazed. They answer no more. They don’t have a word to say.
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
Shall I wait, because they don’t speak, because they stand still, and answer no more?
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
I also will answer my part, and I also will show my opinion.
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
For I am full of words. The spirit within me constrains me.
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
Behold, my breast is as wine which has no vent; like new wineskins it is ready to burst.
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
I will speak, that I may be refreshed. I will open my lips and answer.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
Please don’t let me respect any man’s person, neither will I give flattering titles to any man.
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
For I don’t know how to give flattering titles, or else my Maker would soon take me away.
