Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
So these three men ceased to answer Job, because he [was] righteous in his own eyes.
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
Then was kindled the wrath of Elihu the son of Barachel the Buzite, of the kindred of Ram: against Job was his wrath kindled, because he justified himself rather than God.
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
Also against his three friends was his wrath kindled, because they had found no answer, and [yet] had condemned Job.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
Now Elihu had waited till Job had spoken, because they [were] elder than he.
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
When Elihu saw that [there was] no answer in the mouth of [these] three men, then his wrath was kindled.
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
And Elihu the son of Barachel the Buzite answered and said, I [am] young, and ye [are] very old; wherefore I was afraid, and durst not shew you mine opinion.
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
I said, Days should speak, and multitude of years should teach wisdom.
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
But [there is] a spirit in man: and the inspiration of the Almighty giveth them understanding.
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
Great men are not [always] wise: neither do the aged understand judgment.
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
Therefore I said, Hearken to me; I also will shew mine opinion.
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
Behold, I waited for your words; I gave ear to your reasons, whilst ye searched out what to say.
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
Yea, I attended unto you, and, behold, [there was] none of you that convinced Job, [or] that answered his words:
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
Lest ye should say, We have found out wisdom: God thrusteth him down, not man.
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
Now he hath not directed [his] words against me: neither will I answer him with your speeches.
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
They were amazed, they answered no more: they left off speaking.
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
When I had waited, (for they spake not, but stood still, [and] answered no more; )
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
[I said], I will answer also my part, I also will shew mine opinion.
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
For I am full of matter, the spirit within me constraineth me.
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
Behold, my belly [is] as wine [which] hath no vent; it is ready to burst like new bottles.
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
I will speak, that I may be refreshed: I will open my lips and answer.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
Let me not, I pray you, accept any man’s person, neither let me give flattering titles unto man.
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
For I know not to give flattering titles; [in so doing] my maker would soon take me away.
