Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
So these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes.
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
Then was kindled the wrath of Elihu the son of Barachel the Buzite, of the kindred of Ram: against Job was his wrath kindled, because he justified himself rather than God.
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
Also against his three friends was his wrath kindled, because they had found no answer, and yet had condemned Job.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
Now Elihu had waited till Job had spoken, because they were elder than he.
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
When Elihu saw that there was no answer in the mouth of these three men, then his wrath was kindled.
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
And Elihu the son of Barachel the Buzite answered and said, I am young, and ye are very old; wherefore I was afraid, and durst not shew you mine opinion.
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
I said, Days should speak, and multitude of years should teach wisdom.
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
But there is a spirit in man: and the inspiration of the Almighty giveth them understanding.
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
Great men are not always wise: neither do the aged understand judgment.
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
Therefore I said, Hearken to me; I also will shew mine opinion.
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
Behold, I waited for your words; I gave ear to your reasons, whilst ye searched out what to say.
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
Yea, I attended unto you, and, behold, there was none of you that convinced Job, or that answered his words:
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
Lest ye should say, We have found out wisdom: God thrusteth him down, not man.
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
Now he hath not directed his words against me: neither will I answer him with your speeches.
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
They were amazed, they answered no more: they left off speaking.
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
When I had waited, ( for they spake not, but stood still, and answered no more; )
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
I said, I will answer also my part, I also will shew mine opinion.
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
For I am full of matter, the spirit within me constraineth me.
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
Behold, my belly is as wine which hath no vent; it is ready to burst like new bottles.
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
I will speak, that I may be refreshed: I will open my lips and answer.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
Let me not, I pray you, accept any man’s person, neither let me give flattering titles unto man.
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
For I know not to give flattering titles; in so doing my maker would soon take me away.
