Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
Job's three friends stopped responding to him because he kept on protesting his innocence.
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
Then Elihu, the son of Barachel the Buzite, of the family of Ram, grew angry. He was angry with Job for claiming he was right rather than God.
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
Elihu was also angry at Job's three friends because they made it seem that God was wrong, because they had not been able to answer Job.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
Elihu had waited to for the other three to speak with Job since they were older than he was.
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
But when he saw that they could not answer Job, he grew very angry.
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
Elihu, the son of Barachel the Buzite, said, “I am young, and you are old, which is why I was reluctant to tell you what I know.
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
I told myself, ‘Those who are older should speak—those who are elderly should teach wisdom.’
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
However, there is a spirit in human beings, the breath of the Almighty, that gives them understanding.
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
It is not the old who are wise, or the elderly who know what is right.
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
That's why I'm telling you to listen to me now—let me tell you what I know.
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
Well, I waited to hear what you had to say, listening for your insights as you looked for the right words to speak.
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
I paid close attention to all of you, and none of you have proved Job wrong or answered his arguments.
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
Don't say to yourselves, ‘We are so wise,’ for God will prove him wrong, not a human being.
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
Job didn't line up his arguments against me, and I won't answer him the way you did.
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
You sit there speechless with nothing left to say.
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
Should I continue to wait since you're no longer talking, just standing there saying nothing?
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
No—now I'll give my answer too. I'll tell you what I know.
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
I have so much to say I can't hold the words back!
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
Inside I'm like fermenting wine all bottled up; like new wineskins ready to explode!
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
I have to speak before I burst; I will open my lips to answer him.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
I will not take sides, and I'm not going to flatter anyone.
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
I don't know how to flatter, and if I did my Creator would soon destroy me.
