Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
And these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes.
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
Then was kindled the anger of Elihu the son of Barachel, the Buzite, of the family of Ram: against Job was his anger kindled, because he justified himself rather than God;
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
and against his three friends was his anger kindled, because they found no answer, and [yet] condemned Job.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
But Elihu had waited till Job had finished speaking, because they were older than he.
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
And Elihu saw that there was no answer in the mouth of the three men, and his anger was kindled.
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
And Elihu the son of Barachel the Buzite answered and said, I am young, and ye are aged; wherefore I was timid, and feared to shew you what I know.
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
I said, Let days speak, and multitude of years teach wisdom.
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
But there is a spirit which is in man; and the breath of the Almighty giveth them understanding.
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
It is not the great that are wise; neither do the aged understand judgment.
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
Therefore I say, Hearken to me; I also will shew what I know.
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
Lo, I waited for your words; I gave ear to your reasonings, until ye searched out what to say.
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
Yea, I gave you mine attention, and behold, there was none of you that confuted Job, that answered his words;
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
That ye may not say, We have found out wisdom; God will make him yield, not man.
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
Now he hath not directed [his] words against me; and I will not answer him with your speeches. ...
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
They were amazed, they answered no more; words failed them.
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
And I waited, for they spoke not, but stood still, and answered no more; —
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
I will answer, I also in my turn, I also will shew what I know:
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
For I am full of matter, the spirit within me constraineth me.
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
Behold, my belly is as wine which hath no vent; like new flasks, it is ready to burst.
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
I will speak, that I may find relief; I will open my lips and answer.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
Let me not, I pray you, accept any man's person; neither will I give flattery to man.
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
For I know not how to flatter; my Maker would soon take me away.
