Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
Da nu hine tre Mænd ikke mere svarede Job, fordi han var retfærdig i sine egne Øjne,
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
blussede Vreden op i Buziten Elihu, Barak'els Søn, af Rams Slægt. På Job vrededes han, fordi han gjorde sig retfærdigere end Gud,
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
og på hans tre Venner, fordi de ikke fandt noget Svar og dog dømte Job skyldig.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
Elihu havde ventet, så længe de talte med Job, fordi de var ældre end han;
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
men da han så, at de tre Mænd intet havde at svare, blussede hans Vrede op;
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
og Buziten Elihu, Barak'els Søn, tog til Orde og sagde: Ung af Dage er jeg, og I er gamle Mænd, derfor holdt jeg mig tilbage, angst for at meddele eder min Viden;
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
jeg tænkte: "Lad Alderen tale og Årenes Mængde kundgøre Visdom!"
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
Dog Ånden, den er i Mennesket, og den Almægtiges Ånde giver dem Indsigt;
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
de gamle er ikke altid de kloge, Oldinge ved ej altid, hvad Ret er;
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
derfor siger jeg: Hør mig, lad også mig komme frem med min Viden!
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
Jeg biede på, at I skulde tale, lyttede efter forstandige Ord, at I skulde finde de rette Ord;
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
jeg agtede nøje på eder; men ingen af eder gendrev Job og gav Svar på hans Ord.
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
Sig nu ikke: "Vi stødte på Visdom, Gud må fælde ham, ikke et Menneske!"
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
Mod mig har han ikke rettet sin Tale, og med eders Ord vil jeg ikke svare ham.
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
De blev bange, svarer ej mer, for dem slap Ordene op.
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
Skal jeg tøve, fordi de tier og står der uden at svare et Ord?
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
Også jeg vil svare min Del, også jeg vil frem med min Viden!
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
Thi jeg er fuld af Ord, Ånden i mit Bryst trænger på;
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
som tilbundet Vin er mit Bryst, som nyfyldte Vinsække nær ved at sprænges;
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
tale vil jeg for at få Luft, åbne mine Læber og svare.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
Forskel gør jeg ikke og smigrer ikke for nogen;
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
thi at smigre bruger jeg ikke, snart rev min Skaber mig ellers bort!
