Jób 31

1 Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

Hice un pacto con mis ojos. ¿Cómo podría entonces fijar mi mirada en una doncella?

2 Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

¿Cuál sería la recompensa de ʼEloah desde arriba o la herencia de ʼEL-Shadday desde las alturas?

3 Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

¿No es la calamidad para el perverso, y el desastre para los que obran iniquidad?

4 Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

¿No observa Él mis caminos y cuenta todos mis pasos?

5 Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

Si anduve con vanidad y mi pie se apresuró al engaño,

6 mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

sea yo pesado en balanza justa, y conozca ʼEloah a mi integridad.

7 ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

Si mi paso se apartó del camino, mi corazón se fue tras mis ojos o si alguna mancha se pegó a mis manos,

8 hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

siembre yo y coma otro. Sea arrancada mi cosecha.

9 Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

Si mi corazón fue seducido por una mujer y aceché a la puerta de mi prójimo,

10 másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

muela mi esposa para otro y sobre ella se encorven otros.

11 mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

Porque eso sería una lujuriosa perversidad y una iniquidad castigada por los jueces,

12 mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

un fuego que consume hasta el Abadón, que arrancaría toda mi hacienda.

13 Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

Si menosprecié el derecho de mi esclavo o de mi esclava, cuando ellos tenían una queja contra mí,

14 hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

¿qué haré cuando ʼEL me levante? ¿Qué le responderé cuando me llame a cuentas?

15 hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

El que me formó en el vientre, ¿no lo formó también a él? ¿No nos formó el mismo en la matriz?

16 ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

Si estorbé el anhelo de los pobres o hice desfallecer los ojos de la viuda,

17 s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

o comí mi bocado a solas y el huérfano no comió de él,

18 – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

aunque desde mi juventud creció conmigo como con un padre y lo guié desde el seno materno,

19 ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

si vi a algún vagabundo sin ropas o algún menesteroso sin algo con lo cual cubrirse,

20 ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

y sus órganos internos no me bendijeron al calentarse con el vellón de mis ovejas,

21 ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

si alcé mi mano contra el huérfano cuando me vi apoyado en la puerta,

22 vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

despréndase mi brazo del hombro y descoyúntese mi brazo de su hueso.

23 mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

Porque temo el castigo de ʼEL, pues ante su majestad nada puedo hacer.

24 Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

Si fijé mi confianza en el oro y al metal precioso dije: Tú eres mi esperanza,

25 ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

si me complací por mis grandes riquezas y porque mi mano ganó mucho,

26 ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

si miré al sol resplandeciente o a la luna que se desplazaba en su esplendor,

27 és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

si mi corazón fue seducido en secreto y mi boca les envió un beso con la mano,

28 az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

también sería iniquidad digna de castigo, por negar al ʼEL que está en lo alto.

29 Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

¿Me alegré de la ruina del que me aborrecía o salté de júbilo porque el mal cayó sobre él?

30 hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

¡No! Nunca dejé que mi boca pecara, ni al maldecir al enemigo, ni al hacer una imprecación para que muriera.

31 ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

Decían los esclavos de mi casa: ¿Quién no se sació con su carne?

32 az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

El forastero no pasaba la noche en la calle. Yo abría mis puertas al viajero.

33 ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

Si encubrí mis transgresiones como Adán y oculté la iniquidad en mi seno

34 mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

por temor a la muchedumbre, o porque el desprecio de la gente me intimidó y no salí a la puerta.

35 Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

¡Ojalá me escuchara! ¡Ciertamente aquí está mi firma! ¡Que ʼEL-Shadday me responda!

36 bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

Ciertamente lo llevaría sobre mi hombro y me lo ataría a la cabeza como una corona.

37 lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

Le rendiría cuenta de todos mis pasos, y como a un príncipe me acercaría ante Él.

38 Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

Si mi tierra clama contra mí y lloran sus surcos junto a ella,

39 ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

si comí su fruto sin pagar o afligí a sus labradores,

40 búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.

crezcan abrojos en lugar de trigo y cizaña en vez de cebada. Aquí terminan las palabras de Job.