Jób 31

1 Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

2 Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

3 Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

4 Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

5 Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

6 mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

7 ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

8 hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

9 Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

10 másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

11 mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

12 mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

13 Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

14 hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

15 hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

16 ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

17 s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

18 – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

19 ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

20 ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

21 ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

22 vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

23 mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

24 Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

25 ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

26 ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

27 és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

28 az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

29 Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

30 hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

31 ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

32 az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

33 ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

34 mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

35 Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

36 bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

37 lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

38 Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

39 ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

40 búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.