Jób 31

1 Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

Med augo hev eg gjort ei pakt; eg skal’kje skygna etter møy.

2 Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

Kva gav meg elles Gud der uppe? Kva arv gav Allvald frå det høge?

3 Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

Kjem ikkje udådsmann i naud? Og illgjersmenn i ulukka?

4 Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

Ser ikkje han på mine vegar? Tel ikkje han kvart stig eg gjeng?

5 Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

Dersom eg fram med fals hev fare, og foten sprunge etter svik

6 mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

- Gud vege meg på rettferds vegt, so han kann sjå eg skuldlaus er! -

7 ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

Veik mine stig frå vegen av, hev hjarta etter augo gjenge, var det ein flekk på mine hender,

8 hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

so gjev ein annan et mitt såd, og riv mi planting upp med rot!

9 Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

Let eg min hug av kvinna dåra, sneik eg til grannens dør meg fram,

10 másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

so lat mitt viv åt andre mala, og andre yver ho seg bøygje!

11 mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

For dette er ei skjemdarferd, eit brot som dom og straff fortener,

12 mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

ein eld som eta vil til avgrunns og øydeleggja all mi eiga.

13 Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

Vanvyrd’ eg retten åt min træl og trælkvinna i trætta med deim?

14 hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

- Kva gjord’ eg då, når Gud reis upp? Kva svara eg, når han meg klaga?

15 hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

Dei er som meg i morsliv skapte; ein forma oss i moderfang -

16 ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

Um eg sagde nei når arming bad, og let enkja gråtande gå burt,

17 s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

hev eg mitt brød åleine ete, so farlaus inkje fekk ein bit,

18 – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

- nei, far for han eg var frå yngdi, frå morsliv var eg hennar førar -

19 ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

Såg eg ein stakar utan klæde, ein fatig utan yverplagg,

20 ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

og so hans lender ei meg signa, og ei mi saueull han vermde,

21 ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

hev eg mot farlaus handi lyft, av di eg medhald fekk i retten:

22 vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

Let herdi mi or led då losna, og armen brotna frå sitt bein!

23 mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

For eg var ovleg rædd Guds straff, eg magtlaus stod framfor hans velde.

24 Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

Um eg mi lit til gullet sette, og voni til det fine gull,

25 ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

Gledde eg meg ved auka rikdom, og alt eg vann meg med mi hand,

26 ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

såg eg på ljoset når det stråla, på månen der han skreid i glans,

27 és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

vart hjarta mitt i løyndom dåra, so kyss på hand til deim eg sende,

28 az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

so var det og straffande brot, då neitta eg min Gud der uppe.

29 Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

Hev eg meg gledt ved uvens uferd, og jubla når han kom i skade,

30 hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

- men eg let ikkje munnen synda og banna honom ifrå livet -

31 ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

hev ei mitt husfolk stendigt sagt: «Kven gjekk vel svolten frå hans bord?»

32 az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

- Eg let’kje framand natta ute; for ferdamann eg opna døri -

33 ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

hev eg som Adam dult mi synd, og løynt mi misgjerd i min barm,

34 mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

di eg var rædd den store hop og ottast spott frå ættefrendar, so stilt eg heldt meg innum dører?

35 Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

Å, vilde nokon høyra på meg! Sjå her er underskrifti mi, lat berre Allvald svara meg! Fekk eg den skrift min motpart skreiv,

36 bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

den skulde eg på oksli bera og binda på meg som ein krans

37 lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

eg melde honom kvart mitt stig, og som ein hovding møta honom.

38 Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

Dersom min åker klagar meg, og um plogforerne lyt gråta,

39 ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

åt eg hans grøda ubetalt, tok livet eg av eigarmannen:

40 búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.

Lat då for kveite klunger gro, og ugras der eg sådde bygg!» Her endar Jobs tale.