Jób 31
1 Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?
[Pepigi fœdus cum oculis meis, ut ne cogitarem quidem de virgine.
2 Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?
Quam enim partem haberet in me Deus desuper, et hæreditatem Omnipotens de excelsis?
3 Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.
Numquid non perditio est iniquo, et alienatio operantibus injustitiam?
4 Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!
Nonne ipse considerat vias meas, et cunctos gressus meos dinumerat?
5 Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –
Si ambulavi in vanitate, et festinavit in dolo pes meus,
6 mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –
appendat me in statera justa, et sciat Deus simplicitatem meam.
7 ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:
Si declinavit gressus meus de via, et si secutum est oculos meos cor meum, et si manibus meis adhæsit macula,
8 hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!
seram, et alius comedat, et progenies mea eradicetur.
9 Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:
Si deceptum est cor meum super muliere, et si ad ostium amici mei insidiatus sum,
10 másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;
scortum alterius sit uxor mea, et super illam incurventur alii.
11 mert gazság az, s bírák elé való bűn az,
Hoc enim nefas est, et iniquitas maxima.
12 mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!
Ignis est usque ad perditionem devorans, et omnia eradicans genimina.
13 Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –
Si contempsi subire judicium cum servo meo et ancilla mea, cum disceptarent adversum me:
14 hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,
quid enim faciam cum surrexerit ad judicandum Deus? et cum quæsierit, quid respondebo illi?
15 hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –
Numquid non in utero fecit me, qui et illum operatus est, et formavit me in vulva unus?
16 ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,
Si negavi quod volebant pauperibus, et oculos viduæ expectare feci;
17 s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle
si comedi buccellam meam solus, et non comedit pupillus ex ea
18 – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;
(quia ab infantia mea crevit mecum miseratio, et de utero matris meæ egressa est mecum);
19 ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,
si despexi pereuntem, eo quod non habuerit indumentum, et absque operimento pauperem;
20 ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;
si non benedixerunt mihi latera ejus, et de velleribus ovium mearum calefactus est;
21 ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:
si levavi super pupillum manum meam, etiam cum viderem me in porta superiorem:
22 vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;
humerus meus a junctura sua cadat, et brachium meum cum suis ossibus confringatur.
23 mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!
Semper enim quasi tumentes super me fluctus timui Deum, et pondus ejus ferre non potui.
24 Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;
Si putavi aurum robur meum, et obrizo dixi: Fiducia mea;
25 ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;
si lætatus sum super multis divitiis meis, et quia plurima reperit manus mea;
26 ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,
si vidi solem cum fulgeret, et lunam incedentem clare,
27 és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:
et lætatum est in abscondito cor meum, et osculatus sum manum meam ore meo:
28 az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!
quæ est iniquitas maxima, et negatio contra Deum altissimum.
29 Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –
Si gavisus sum ad ruinam ejus qui me oderat, et exsultavi quod invenisset eum malum:
30 hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;
non enim dedi ad peccandum guttur meum, ut expeterem maledicens animam ejus.
31 ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól
Si non dixerunt viri tabernaculi mei: Quis det de carnibus ejus, ut saturemur?
32 az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;
foris non mansit peregrinus: ostium meum viatori patuit.
33 ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,
Si abscondi quasi homo peccatum meum, et celavi in sinu meo iniquitatem meam;
34 mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!
si expavi ad multitudinem nimiam, et despectio propinquorum terruit me: et non magis tacui, nec egressus sum ostium.
35 Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:
Quis mihi tribuat auditorem, ut desiderium meum audiat Omnipotens, et librum scribat ipse qui judicat,
36 bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,
ut in humero meo portem illum, et circumdem illum quasi coronam mihi?
37 lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!
Per singulos gradus meos pronuntiabo illum, et quasi principi offeram eum.
38 Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;
Si adversum me terra mea clamat, et cum ipsa sulci ejus deflent:
39 ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:
si fructus ejus comedi absque pecunia, et animam agricolarum ejus afflixi:
40 búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.
pro frumento oriatur mihi tribulus, et pro hordeo spina.] Finita sunt verba Job.
