Jób 31

1 Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

Avevo stretto con gli occhi un patto di non fissare neppure una vergine.

2 Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

Che parte mi assegna Dio di lassù e che porzione mi assegna l'Onnipotente dall'alto?

3 Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

Non è forse la rovina riservata all'iniquo e la sventura per chi compie il male?

4 Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

Non vede egli la mia condotta e non conta tutti i miei passi?

5 Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

Se ho agito con falsità e il mio piede si è affrettato verso la frode,

6 mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

mi pesi pure sulla bilancia della giustizia e Dio riconoscerà la mia integrità.

7 ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

Se il mio passo è andato fuori strada e il mio cuore ha seguito i miei occhi, se alla mia mano si è attaccata sozzura,

8 hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

io semini e un altro ne mangi il frutto e siano sradicati i miei germogli.

9 Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

Se il mio cuore fu sedotto da una donna e ho spiato alla porta del mio prossimo,

10 másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

mia moglie macini per un altro e altri ne abusino;

11 mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

difatti quello è uno scandalo, un delitto da deferire ai giudici,

12 mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

quello è un fuoco che divora fino alla distruzione e avrebbe consumato tutto il mio raccolto.

13 Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

Se ho negato i diritti del mio schiavo e della schiava in lite con me,

14 hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

che farei, quando Dio si alzerà, e, quando farà l'inchiesta, che risponderei?

15 hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

Chi ha fatto me nel seno materno, non ha fatto anche lui? Non fu lo stesso a formarci nel seno?

16 ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

Mai ho rifiutato quanto brama il povero, né ho lasciato languire gli occhi della vedova;

17 s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

mai da solo ho mangiato il mio tozzo di pane, senza che ne mangiasse l'orfano,

18 – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

poiché Dio, come un padre, mi ha allevato fin dall'infanzia e fin dal ventre di mia madre mi ha guidato.

19 ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

Se mai ho visto un misero privo di vesti o un povero che non aveva di che coprirsi,

20 ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

se non hanno dovuto benedirmi i suoi fianchi, o con la lana dei miei agnelli non si è riscaldato;

21 ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

se contro un innocente ho alzato la mano, perché vedevo alla porta chi mi spalleggiava,

22 vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

mi si stacchi la spalla dalla nuca e si rompa al gomito il mio braccio,

23 mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

perché mi incute timore la mano di Dio e davanti alla sua maestà non posso resistere.

24 Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

Se ho riposto la mia speranza nell'oro e all'oro fino ho detto: «Tu sei la mia fiducia»;

25 ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

se godevo perché grandi erano i miei beni e guadagnava molto la mia mano;

26 ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

se vedendo il sole risplendere e la luna chiara avanzare,

27 és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

si è lasciato sedurre in segreto il mio cuore e con la mano alla bocca ho mandato un bacio,

28 az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

anche questo sarebbe stato un delitto da tribunale, perché avrei rinnegato Dio che sta in alto.

29 Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

Ho gioito forse della disgrazia del mio nemico e ho esultato perché lo colpiva la sventura,

30 hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

io che non ho permesso alla mia lingua di peccare, augurando la sua morte con imprecazioni?

31 ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

Non diceva forse la gente della mia tenda: «A chi non ha dato delle sue carni per saziarsi?».

32 az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

All'aperto non passava la notte lo straniero e al viandante aprivo le mie porte.

33 ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

Non ho nascosto, alla maniera degli uomini, la mia colpa, tenendo celato il mio delitto in petto,

34 mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

come se temessi molto la folla, e il disprezzo delle tribù mi spaventasse, sì da starmene zitto senza uscire di casa.

35 Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

36 bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

37 lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

38 Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

39 ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

40 búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.