Jób 31

1 Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

2 Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3 Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

4 Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

5 Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

6 mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

7 ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

8 hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

9 Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

10 másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

11 mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

12 mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)

13 Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

14 hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

15 hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

16 ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

17 s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

18 – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

19 ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

20 ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

21 ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

22 vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

23 mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

24 Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

25 ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

26 ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27 és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

28 az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

29 Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

30 hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

31 ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

32 az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

33 ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

34 mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

35 Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

36 bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

37 lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38 Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

39 ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

40 búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.