Jób 31
1 Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?
“I made a covenant for my eyes, And how do I attend to a virgin?
2 Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?
And what [is] the portion of God from above? And the inheritance of the Mighty from the heights?
3 Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.
Is not calamity to the perverse? And strangeness to workers of iniquity?
4 Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!
Does He not see my ways, And number all my steps?
5 Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –
If I have walked with vanity, And my foot hurries to deceit,
6 mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –
He weighs me in righteous balances, And God knows my integrity.
7 ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:
If my step turns aside from the way, And my heart has gone after my eyes, And blemish has cleaved to my hands,
8 hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!
Let me sow—and another eat, And let my products be rooted out.
9 Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:
If my heart has been enticed by a woman, And I laid wait by the opening of my neighbor,
10 másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;
Let my wife grind to another, And let others bend over her.
11 mert gazság az, s bírák elé való bűn az,
For it [is] a wicked thing, and a judicial iniquity;
12 mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!
For it [is] a fire, it consumes to destruction, And takes root among all my increase,
13 Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –
If I despise the cause of my manservant, And of my handmaid, In their contending with me,
14 hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,
Then what do I do when God arises? And when He inspects, What do I answer Him?
15 hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –
Did He that made me in the womb not make him? Indeed, One prepares us in the womb.
16 ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,
If I withhold the poor from pleasure, And consume the eyes of the widow,
17 s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle
And I eat my morsel by myself, And the orphan has nothing [to] eat of it,
18 – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;
(But from my youth He grew up with me as [with] a father, And from the belly of my mother I am led),
19 ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,
If I see [any] perishing without clothing, And there is no covering for the needy,
20 ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;
If his loins have not blessed me, And from the fleece of my sheep He does not warm himself,
21 ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:
If I have waved my hand at the fatherless, When I see [him] in the gate of my court,
22 vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;
Let my shoulder fall from its blade, And the bone from my arm be broken.
23 mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!
For calamity [from] God [is] a dread to me, And because of His excellence I am not able.
24 Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;
If I have made gold my confidence, And to the pure gold have said, My trust;
25 ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;
If I rejoice because my wealth [is] great, And because my hand has found abundance,
26 ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,
If I see the light when it shines, And the precious moon walking,
27 és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:
And my heart is enticed in secret, And my hand kisses my mouth,
28 az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!
It also [is] a judicial iniquity, For I had lied to God above.
29 Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –
If I rejoice at the ruin of my hater, And stirred up myself when evil found him,
30 hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;
Indeed, I have not permitted my mouth to sin, To ask with an oath his life.
31 ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól
If not, say, O men of my tent: O that we had of his flesh, we are not satisfied.
32 az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;
A stranger does not lodge in the street, I open my doors to the traveler.
33 ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,
If I have covered my transgressions as Adam, To hide my iniquity in my bosom,
34 mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!
Because I fear a great multitude, And the contempt of families frightens me, Then I am silent, I do not go out of the opening.
35 Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:
Who gives to me a hearing? Behold, my mark. The Mighty One answers me, And my adversary has written a bill.
36 bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,
If not—on my shoulder I take it up, I bind it [as] a crown on myself.
37 lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!
The number of my steps I tell Him, As a leader I approach Him.
38 Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;
If my land cries out against me, And together its furrows weep,
39 ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:
If I consumed its strength without money, And the life of its possessors, I have caused to breathe out,
40 búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.
Instead of wheat let a thorn go forth, And instead of barley a useless weed!” The words of Job are finished.
