Jób 31

1 Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

A covenant had I made with my eyes: how then should I fix my look on a virgin?

2 Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

And what then would have been my portion of God from above? and what lot of the Almighty from on high?

3 Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

Is not calamity [ready] for the unjust? and misfortune for the wrong-doers?

4 Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

Behold, he truly seeth my ways, and numbereth all my steps;

5 Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

[And knoweth] whether I have walked with vain desires, or if my foot hath hastened after deceit.

6 mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

Let him weigh me then in a righteous balance, and let God acknowledge my integrity,

7 ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

If my step have turned aside from the [proper] way, and my heart have walked after my eyes, and if any blemish have cleaved to my hands:

8 hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

Then let me sow, and let another eat; and let what I have growing be rooted out.

9 Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

If my heart have been beguiled toward a woman, or if I have lain in wait at my neighbor's door:

10 másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

Then may my wife labor at the mill for another, and may strangers ill-use her;

11 mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

For this would be incest; yea, it would be an iniquity [to be punished by] the judges;

12 mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

For it would be a fire that consumeth down to the place of corruption, and would root out all my products.

13 Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

If ever I cast aside the justice due to my man-servant and my maid-servant, when they contended with me:

14 hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

What then could I do when God should rise up? and when he should investigate, what could I answer him?

15 hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

Did not he that made me make him born or a woman? and did not the same one fashion us in the womb?

16 ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

If ever I denied the wish of the indigent, or ever allowed the eyes of the widow to fall [in vain hopes];

17 s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

Or if ever I ate my bread by myself alone, and the fatherless did not eat thereof;

18 – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

(For from my youth he was brought up with me, as though we were of one father, and I have guided her [as though she was sprung] from my mother's womb; )

19 ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

If ever I saw any one perishing for want of clothing, or the needy without covering:

20 ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

If his loins have not blessed me, and if he have not been warmed with the fleece of my sheep;

21 ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

If I have swung my hand against the fatherless, because I saw in the gate those that would help me:

22 vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

Then may my shoulder fall from my shoulder-blade, and my arm be broken from the channel-bone;

23 mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

For dreaded by me was the calamitous punishment of God, and against his highness I can accomplish nothing.

24 Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

If I have made gold my confidence, or have said to the fine gold, Thou art my trust:

25 ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

If ever I rejoiced because my wealth was abundant, and because my hand had gotten much;

26 ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

If ever I looked at the light [of the sun] when he shone brightly and on the moon walking in splendor:

27 és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

And my heart became misled in secret, and my hand kissed my mouth:

28 az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

This also were an iniquity to be punished by the judge; for thus would I have denied the God that is above.

29 Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

If ever I rejoiced at the downfall of him that hated me, or was elated when evil befell him; —

30 hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

But I suffered not my mouth to sin by denouncing with a curse his soul: —

31 ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

If the men of my tent said not, Oh is there one that is not satisfied of his flesh; —

32 az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

In the street a stranger had not to lodge; my doors I held open to the roadside;

33 ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

If I covered up my transgressions like a common man, by hiding in my bosom my iniquity;

34 mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

Because I dreaded the great multitude, or because the contempt of families did terrify me, so that I kept silence, and dared not to go out of the door; —

35 Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

Oh who will bring me one that would hear me! behold, here is my plea; may the Almighty answer me; and any record which my opponent may have written, —

36 bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

Surely upon my shoulder would I carry it: I would bind it as a crown unto me.

37 lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

The number of my steps would I tell him: as [to] a prince would I go near unto him.—

38 Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

If my land ever cried out because of me, or if its furrows wept together;

39 ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

If I ever consumed its strength without payment, or caused the soul of its owners to grieve:

40 búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.

Then may instead of wheat, thorns come forth, and instead of barley, cockle. (Here end the words of Job.)