< Jób 30 >

1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
“Nanso seesei wɔsere me, nnipa a manyini sene wɔn, na wɔn agyanom mfata sɛ wɔne me nnwan ho nkraman tena.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
Mfasoɔ bɛn na wɔn nsa mu ahoɔden wɔ ma me, ɛberɛ a wɔn ahoɔden afiri wɔn mu?
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
Ohia ne ɛkɔm ama wɔn ho atete, wɔnante asase wesee ne asase bonini so anadwo.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
Wɔboaboaa nkyenhahan ano wɔ nkyɛkyerɛ mu, na wɔde ɛserɛ so nnua nhini yɛɛ wɔn aduane.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
Wɔn mfɛfoɔ pamoo wɔn firii wɔn mu, na wɔhuroo wɔn sɛ akorɔmfoɔ.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
Wɔhyɛɛ wɔn ma wɔtenaa nsuka a emu awo, abotan ne ɛfam ntokuro mu.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
Wɔsuu sɛ mfunumu wɔ wiram na wɔfoforee so wɔ ɔdɔtɔ ase.
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
Ekuo a wɔmfra na wɔnni din, wɔpam wɔn firii asase no so.
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
“Na ɛnnɛ yi wɔn mmammarima de dwom bɔ me akutia; mayɛ abusudeɛ wɔ wɔn mu.
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
Wɔkyiri me na wɔnnka mma me ho; wɔmmfɛre sɛ wɔtete ntasuo gu mʼanim.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
Afei a Onyankopɔn abubu me tadua na ɔde amanehunu aba me so yi, wɔyɛ deɛ wɔpɛ wɔ mʼanim.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
Abusuakuo no to hyɛ me so wɔ me nifa so; wɔsum me nan mfidie, na wɔsisi apie tia me.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
Wɔsisi mʼakwan; na wɔnya me sɛe me na obiara mmoa me.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
Wɔba te sɛ deɛ wɔfiri ntokuro a ano abae mu; wɔnam mmubuiɛ no mu munimuni ba.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Ahunahuna ma me ho dwiri me; mʼanimuonyam atu kɔ sɛdeɛ mframa abɔ agu, me banbɔ atu ayera sɛ omununkum.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
“Na seesei, me nkwa resa; na amanehunu nna akyekyere me.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
Anadwo wowɔ me nnompe mu; ɔyea a ɛwe me no nnyae.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
Onyankopɔn firi ne tumi mu yɛ sɛ aduradeɛ ma me; ɔmia me te sɛ mʼatadeɛ kɔn.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
Ɔto me twene atɛkyɛ mu na ɔma me yɛ sɛ mfuturo ne nsõ.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
“Ao Onyankopɔn, mesu mefrɛ wo, nanso wommua me. Mesɔre gyina, nanso wohwɛ me kɛkɛ.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Woba me so anibereɛ so; wode wʼabasa mu tumi to hyɛ me so.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Wohwim me na wode mframa pia me; wodankyidankyi me wɔ ahum mu.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
Menim sɛ wode me bɛkɔ owuo mu, baabi a woahyɛ ama ateasefoɔ nyinaa.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
“Ampa ara obiara mfa ne nsa nka onipa a ɔrebrɛ ɛberɛ a ɔresu pɛ mmoa wɔ nʼamanehunu mu.
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Mansu amma wɔn a wɔwɔ ɔhaw mu anaa? Me kra werɛ anho amma ahiafoɔ anaa?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
Nanso ɛberɛ a mʼani da papa so no, bɔne baeɛ; ɛberɛ a mepɛɛ hann no, esum na ɛduruuɛ.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
Meyafunu mu a ɛwowɔ me no nnyae da; na nna a amanehunu wɔ mu da mʼanim.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
Menenam a mabiri a ɛnyɛ sɛ owia na ahye me; megyina adwaberem na mesu pɛ mmoa.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
Madane nnompo nuabarima, me ne apatuo na ɛbɔ.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
Me honam ani abiri na ɛhwanehwane; huraeɛ ama me ho adɔ.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
Me sankuo bɔ kwadwom, na mʼatɛntɛbɛn ma agyaadwotwa nnyegyeɛ.

< Jób 30 >