Jób 30

1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

MAS ahora los más mozos de días que yo, se ríen de mí; cuyos padres yo desdeñara ponerlos con los perros de mi ganado.

2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

Porque ¿para qué yo habría menester la fuerza de sus manos, en los cuales había perecido con el tiempo?

3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

Por causa de la pobreza y del hambre [andaban] solos; huían á la soledad, á lugar tenebroso, asolado y desierto.

4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

Que cogían malvas entre los arbustos, y raíces de enebro para calentarse.

5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

Eran echados de entre [las gentes], y todos les daban grita como al ladrón.

6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

Habitaban en las barrancas de los arroyos, en las cavernas de la tierra, y en las rocas.

7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

Bramaban entre las matas, y se reunían debajo de las espinas.

8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

Hijos de viles, y hombres sin nombre, más bajos que la misma tierra.

9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

Y ahora yo soy su canción, y he sido hecho su refrán.

10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

Abomínanme, aléjanse de mí, y aun de mi rostro no detuvieron su saliva.

11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

Porque [Dios] desató mi cuerda, y me afligió, por eso se desenfrenaron delante de mi rostro.

12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

A la mano derecha se levantaron los jóvenes; empujaron mis pies, y sentaron contra mí las vías de su ruina.

13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

Mi senda desbarataron, aprovecháronse de mi quebrantamiento, contra los cuales no hubo ayudador.

14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

Vinieron como por portillo ancho, revolviéronse á [mi] calamidad.

15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

Hanse revuelto turbaciones sobre mí; combatieron como viento mi alma, y mi salud pasó como nube.

16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

Y ahora mi alma está derramada en mí; días de aflicción me han aprehendido.

17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

De noche taladra sobre mí mis huesos, y mis pulsos no reposan.

18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

Con la grande copia [de materia] mi vestidura está demudada; cíñeme como el cuello de mi túnica.

19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

Derribóme en el lodo, y soy semejante al polvo y á la ceniza.

20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

Clamo á ti, y no me oyes; preséntome, y no me atiendes.

21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

Haste tornado cruel para mí: con la fortaleza de tu mano me amenazas.

22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

Levantásteme, é hicísteme cabalgar sobre el viento, y disolviste mi sustancia.

23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

Porque yo conozco que me reduces á la muerte; y á la casa determinada á todo viviente.

24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

Mas él no extenderá la mano contra el sepulcro; ¿clamarán [los sepultados] cuando él los quebrantare?

25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

¿No lloré yo al afligido? Y mi alma ¿no se entristeció sobre el menesteroso?

26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

Cuando esperaba yo el bien, entonces vino el mal; y cuando esperaba luz, la oscuridad vino.

27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

Mis entrañas hierven, y no reposan; días de aflicción me han sobrecogido.

28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

Denegrido ando, y no por el sol: levantádome he en la congregación, y clamado.

29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

He venido á ser hermano de los dragones, y compañero de los buhos.

30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

Mi piel está denegrida sobre mí, y mis huesos se secaron con ardentía.

31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.

Y hase tornado mi arpa en luto, y mi órgano en voz de lamentadores.