Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
Pero ahora, se burlan de mí los que son más jóvenes que yo, a cuyos antepasados yo rehusé dejar con los perros de mi rebaño,
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
pues ¿para qué me servía la fuerza de sus manos, si su edad madura y su vigor perecieron?
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
Están anémicos a causa de la miseria y el hambre. Roen la tierra reseca y huyen a la desolación, al lugar tenebroso y despoblado.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
Arrancan malvas entre los matorrales y se alimentan con raíces de enebro.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
Están expulsados de la comunidad. Contra ellos gritan como a ladrones.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
Viven en barrancos espantosos, en cuevas de la tierra y en las peñas.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
Aúllan entre los matorrales y se apiñan bajo las ortigas.
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
Generación de necios, generación sin nombre, echados a latigazos de esta tierra.
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
¡Y ahora soy su motivo de mofa y les sirvo de refrán!
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
Me repugnan y se alejan de mí. De mi presencia no refrenan su saliva.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
Porque Él aflojó la cuerda de mi arco y me afligió, ellos se quitaron el freno frente a mí.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
A mi derecha se levanta el populacho, enredan mis pies, me preparan caminos destructivos,
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
desbaratan mi senda, se aprovechan de mi calamidad y nadie los restringe.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
Vienen como abridores de amplia brecha [en el muro] y en medio de la ruinosa tormenta se abalanzan contra mi calamidad.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Los terrores me asaltan de repente, combatieron mi honor como el viento y mi prosperidad desapareció como nube.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
Ahora mi alma se me derrama. Los días de aflicción se apoderaron de mí.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
La noche me taladra los huesos y los dolores que me corroen no descansan.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
Una fuerza poderosa desfiguró mi ropa y me aprieta como el cuello de mi abrigo.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
Me derribó en el lodo. Quedé como el polvo y la ceniza.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
Clamo a Ti, y no me respondes. Me presento, y Tú no me atiendes.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Te volviste cruel conmigo y me persigues con la fuerza de tu mano.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Me levantas, me haces cabalgar sobre el viento y me deshaces en la tormenta.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
Porque yo sé que me conduces a la muerte, a la casa de reunión para todos los vivientes.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
¿Sin embargo no extiendes tu mano al que está sobre una pila de ruinas o en su desastre, y por tanto pide socorro?
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
¿No lloré por el afligido? ¿No tuvo compasión mi alma del menesteroso?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
Pero cuando esperaba el bien, me vino el mal. Cuando esperaba luz, me vino oscuridad.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
Mis órganos internos se agitan y no reposan. Me confrontan días de aflicción.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
Ando ennegrecido, y no por el sol. Me levanto en la congregación y pido ayuda.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
Soy hermano de chacales y compañero de avestruces.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
Mi piel ennegrecida se me cae, y mis huesos arden de calor.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
Por tanto, mi arpa se convirtió en lamento, y mi flauta es la voz de los que lloran.
