Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
Bet nu par mani smejas, kas jaunāki nekā es, kuru tēvus es nebūtu cienījis likt pie saviem lopu suņiem.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
Viņu roku spēku kur es to liktu? viņu zaļums un krietnums bija pagalam.
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
No trūkuma un bada izdēdējuši tie grauza noras, tumšās tuksneša un posta vietās.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
Tie nātres izplūca pa krūmiem un paegļu saknes tiem bija par barību.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
No ļaužu vidus tie tapa izdzīti un tiem uzkliedza kā zagļiem.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
Bailīgās gravās tiem bija jādzīvo, ir zemes un akmeņu caurumos.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
Krūmos tie brēca, un dadžos tie gūlās,
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
Nesaprašu un negoda ļaužu bērni, kas no zemes bija izdzīti!
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
Bet nu es tiem esmu tapis par dziesmiņu un esmu tiem par pasaku.
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
Tie mani tura par negantību, atstājās tālu no manis un nekaunas man vaigā spļaudīt.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
Jo Dievs manu dvēseli ir darījis gurdenu un mani apbēdinājis; tad tie vairs nevaldās manā priekšā.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
Pa labo roku ceļas puikas un stumda manas kājas un taisa savu ceļu, mani samaitāt.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
Tie salauž manu laipu, tie palīdz mani gāzt, paši būdami bez palīga.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
Tie nāk kā caur platu plīsumu; ar lielu troksni tie plūst šurpu.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Briesmas man uzbrukušas, kā ar vētru aizdzīta mana godība, un kā mākonis nozudusi mana laime.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
Tādēļ nu mana dvēsele nerimst iekš manis, un bēdu laiks mani aizgrābis.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
Naktī mani kauli top izurbti iekš manis, un kas mani grauž, nerimst.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
Caur varenu spēku mans apģērbs pārvērties; tas mani žņaudz, kā apkakle.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
Viņš mani iemetis dubļos, un es esmu tapis kā pīšļi un pelni.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
Es Tevi piesaucu, bet Tu man neatbildi, es gaidu, bet Tu tik skaties.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Tu pret mani esi palicis briesmīgs, ar Savu vareno roku Tu man turies pretī.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Tu mani pacēli, kā vējš mani aiznes, un man izkūst visa laime.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
Jo es zinu, ka Tu mani nodosi nāvē, kur visi dzīvie kopā aiziet mājot.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
Tomēr, vai krītot neizstiepj roku, jeb vai bojā ejot nebrēc.
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Vai es neraudāju par grūtdienīti vai mana dvēsele nenoskuma par apbēdināto?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
Bet kad es nu gaidīju labumu, tad nāca ļaunums; kad es cerēju uz gaišumu, tad nāca tumsība.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
Manas iekšas verd un nemitās, bēdu dienas man uzgājušas.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
Es esmu melns, bet ne no saules, es paceļos un kliedzu draudzes vidū.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
Vilkiem esmu palicis par brāli un pūces bērniem par biedri.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
Mana āda palikusi melna uz manis, un mani kauli ir izkaltuši no karstuma.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
Tādēļ mana kokle ir tapusi par žēlabām un mana stabule par vaimanām.
