Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
Tetapi kini aku diejek oleh orang yang lebih muda. Dahulu ayah mereka kupandang terlalu hina untuk menjaga dombaku bersama anjing gembala.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
Bagiku mereka tidak berguna karena sudah kehabisan tenaga.
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
Mereka lapar dan menderita sekali, sehingga makan akar kering di gurun yang sunyi.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
Mereka mencabut belukar di padang belantara lalu memakan baik daun maupun akarnya.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
Mereka diusir dengan tengking seperti orang mengusir maling.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
Mereka tinggal di dalam gua-gua; lubang-lubang di dinding gunung menjadi rumah mereka.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
Di rimba mereka meraung-raung seperti binatang, berkelompok di bawah semak belukar di hutan.
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
Mereka tak bernama dan tak berharga, orang-orang yang sudah dihalau dari negerinya.
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
Sekarang mereka datang dan aku ditertawakannya; bagi mereka, aku ini lelucon belaka.
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
Aku dipandang oleh mereka hina dan keji, bahkan mukaku mereka ludahi.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
Karena Allah membuat aku lemah tidak berdaya, mereka melampiaskan amukan mereka.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
Gerombolan itu menyerang aku dari depan, dan kejatuhanku mereka rencanakan.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
Mereka memotong jalanku untuk membinasakan aku; tak seorang pun menghalangi ketika mereka menyerbu.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
Bagaikan banjir mereka dobrak tembok pertahananku; beramai-ramai mereka datang menindih tubuhku.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Kedahsyatan meliputi diriku; bagaikan hembusan angin, harga diriku berlalu; bagaikan awan lewat, hilanglah kebahagiaanku.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
Sekarang hampir matilah aku; tak ada keringanan bagi deritaku.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
Pada waktu malam semua tulangku nyeri; rasa sakit yang menusuk tak kunjung berhenti.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
Allah mencengkeram aku pada leher bajuku sehingga pakaianku menggelambir pada tubuhku.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
Ke dalam lumpur aku dihempaskan-Nya, aku menjadi seperti sampah saja!
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
Aku berseru kepada-Mu, ya Allah, Kau tak memberi jawaban; bila aku berdoa, Kau tak memperhatikan.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Engkau berlaku kejam terhadapku, Kautindas aku dengan seluruh kekuatan-Mu.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Engkau membiarkan angin melayangkan aku; dalam angin ribut Kauombang-ambingkan diriku.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
Aku tahu, Kaubawa aku kepada alam kematian, tempat semua yang hidup dikumpulkan.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
Mengapa Kau menyerang orang yang celaka, yang tak dapat berbuat apa pun kecuali mohon iba?
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Bukankah aku menangis bersama orang yang kesusahan, dan mengasihani orang yang berkekurangan?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
Aku mengharapkan bahagia dan terang, tapi kesukaran dan kegelapanlah yang datang.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
Aku terkoyak oleh duka dan nestapa; hari demi hari makin banyak yang kuderita.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
Di dalam kelam, tanpa cahaya, aku berkeliaran; aku berdiri di muka umum, minta pertolongan.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
Suaraku sedih penuh iba seperti tangis serigala dan burung unta.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
Kulitku menjadi hitam; tubuhku terbakar oleh demam.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
Dahulu kudengar musik gembira, kini hanya ratapan tangis belaka.
