Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
Et maintenant j’excite les moqueries de gens plus jeunes que moi, dont les pères m’inspiraient trop de mépris pour les mettre avec les chiens de mon troupeau.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
Aussi bien, à quoi m’eût servi le concours de leurs mains? Pour eux il n’y a point de maturité.
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
Epuisés par les privations et la faim, ils rôdent dans le désert, lugubre région de désolation et d’horreur,
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
cueillant des plantes sauvages près des arbrisseaux, se nourrissant de la racine des genêts.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
On les chasse du milieu des hommes et on les poursuit de cris comme des voleurs.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
Ils sont contraints d’habiter dans d’effrayants ravins, dans les excavations du sol et les crevasses des rochers.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
Ils grognent au milieu des buissons et s’entassent sous les broussailles;
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
troupe méprisable, gens sans aveu, ils se voient expulsés du pays!
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
Et à présent, ils me chansonnent; je suis pour eux un thème à railleries.
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
Ils me témoignent leur dégoût, ils s’écartent de moi et ne se privent pas de me cracher à la figure.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
C’Est que Dieu a brisé les rênes que je tenais en mains, et il m’a humilié; ces gens ont secoué le frein que je leur imposais.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
A ma droite se lève une jeunesse insolente, qui fait glisser mes pas et se fraie vers moi ses routes de malheur.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
Ils défoncent mon chemin, coopèrent à ma ruine, sans avoir besoin d’assistance.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
Ils montent à' l’assaut comme par une large brèche, ils se précipitent au milieu du fracas.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Des terreurs me poursuivent, chassant comme le vent mon honneur; ma prospérité a passé comme un nuage.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
Et maintenant mon âme se fond en moi, les jours de misère m’ont enserré.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
La nuit ronge les os de mon corps, mes nerfs ne jouissent d’aucun repos.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
Par l’extrême violence du choc mon vêtement se déforme: elle m’étreint comme l’encolure d’une tunique.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
Dieu m’a plongé dans la fange, et j’ai l’air d’être poussière et cendre.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
Je crie vers toi, et tu ne me réponds pas; je me tiens là, et tu me regardes fixement.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Tu es devenu inexorable pour moi, tu me combats avec toute la force de ta main.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Tu m’enlèves sur les ailes du vent, tu m’y fais chevaucher, et tu me fais fondre dans la tempête.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
Car je sais bien que tu me mènes à la mort, au rendez-vous de tous les vivants.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
Mais est-ce qu’on n’étend pas la main quand on s’effondre? Ne crie-t-on pas au secours lorsqu’on succombe au malheur?
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Moi-même n’ai-je pas pleuré sur les victimes du sort? Mon cœur ne s’est-il point serré à la vue du malheureux?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
J’Espérais le bien, et le mal a fondu sur moi; j’attendais la lumière, les ténèbres sont venues.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
Mes entrailles bouillonnent sans relâche, les jours de misère m’ont assailli.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
Je marche tout noirci et non par le fait du soleil. Je me lève dans l’assemblée et pousse des cris.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
Je suis devenu le frère des chacals, le compagnon des autruches.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
Ma peau, toute noircie, se détache de moi, et mes os sont brûlés par le feu de la fièvre.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
Et ainsi ma harpe s’est changée en instrument de deuil, et ma flûte émet des sanglots.
