Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
Et maintenant, je suis la risée d’hommes plus jeunes que moi, dont je n’aurais pas daigné mettre les pères parmi les chiens de mon troupeau.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
Qu’aurais-je fait de la force de leurs bras? Ils sont privés de toute vigueur.
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
Desséchés par la misère et la faim, ils broutent le désert, un sol depuis longtemps aride et désolé.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
Ils cueillent sur les buissons des bourgeons amers, ils n’ont pour pain que la racine des genêts.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
On les écarte de la société des hommes, on crie après eux comme après le voleur.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
Ils habitent dans d’affreuses vallées, dans les cavernes de la terre et les rochers.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
On entend leurs cris sauvages parmi les broussailles, ils se couchent ensemble sous les ronces:
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
gens insensés, race sans nom, bannis avec mépris de la terre habitée!
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
Et maintenant je suis l’objet de leurs chansons, je suis en butte à leurs propos.
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
Ils ont horreur de moi, ils me fuient, ils ne détournent pas leur crachat de mon visage.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
Ils se donnent libre carrière pour m’outrager, ils rejettent tout frein devant moi.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
Des misérables se lèvent à ma droite, ils cherchent à ébranler mes pieds, ils frayent jusqu’à moi leurs routes meurtrières.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
Ils ont bouleversé mes sentiers, ils travaillent à ma ruine, eux à qui personne ne porterait secours.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
Ils fondent sur moi, comme par une large brèche, ils se précipitent parmi les décombres.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Les terreurs m’assiègent, ma prospérité est emportée comme un souffle, mon bonheur a passé comme un nuage.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
Et maintenant, mon âme s’épanche en moi, les jours d’affliction m’ont saisi.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
La nuit perce mes os, les consume, le mal qui me ronge ne dort pas.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
Par sa violence, mon vêtement a perdu sa forme, il me serre comme une tunique.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
Dieu m’a jeté dans la fange, je suis comme la poussière et la cendre.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
Je crie vers toi, et tu ne me réponds pas; je me tiens debout, et tu me regardes avec indifférence.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Tu deviens cruel à mon égard, tu m’attaques avec toute la force de ton bras.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Tu m’enlèves, tu me fais voler au gré du vent, et tu m’anéantis dans le fracas de la tempête.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
Car, je le sais, tu me mènes à la mort, au rendez-vous de tous les vivants.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
Cependant celui qui va périr n’étendra-t-il pas les mains et, dans sa détresse, ne poussera-t-il pas un cri?
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
N’avais-je pas des larmes pour l’infortuné? Mon cœur ne s’est-il pas attendri sur l’indigent?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
J’attendais le bonheur, et le malheur est arrivé; j’espérais la lumière, et les ténèbres sont venues.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
Mes entrailles bouillonnent sans relâche, les jours d’affliction ont fondu sur moi.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
Je marche dans le deuil, sans soleil; si je me lève dans l’assemblée, c’est pour pousser des cris.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
Je suis devenu le frère des chacals, le compagnon des filles de l’autruche.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
Ma peau livide tombe en lambeaux, mes os sont brûlés par un feu intérieur.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
Ma cithare ne rend plus que des accords lugubres, mon chalumeau que des sons plaintifs.
