Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
But now yongere men in tyme scornen me, whos fadris Y deynede not to sette with the doggis of my flok.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
Of whiche men the vertu of hondis was for nouyt to me, and thei weren gessid vnworthi to that lijf.
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
Thei weren bareyn for nedynesse and hungur; that gnawiden in wildirnesse, and weren pale for pouert and wretchidnesse;
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
and eeten eerbis, aud the ryndis of trees; and the roote of iunyperis was her mete.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
Whiche men rauyschiden these thingis fro grete valeis; and whanne thei hadden foundun ony of alle, thei runnen with cry to tho.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
Thei dwelliden in deseertis of strondis, and in caues of erthe, ethir on grauel, `ethir on cley.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
Whiche weren glad among siche thingis, and arettiden delices to be vndur buschis.
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
The sones of foolis and of vnnoble men, and outirli apperynge not in erthe.
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
But now Y am turned in to the song of hem, and Y am maad a prouerbe to hem.
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
Thei holden me abhomynable, and fleen fer fro me, and dreden not to spete on my face.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
For God hath openyd his arowe caas, and hath turmentid me, and hath set a bridil in to my mouth.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
At the riytside of the eest my wretchidnessis risiden anoon; thei turneden vpsedoun my feet, and oppressiden with her pathis as with floodis.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
Thei destrieden my weies; thei settiden tresoun to me, and hadden the maistri; and `noon was that helpide.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
Thei felden in on me as bi a brokun wal, and bi yate openyd, and weren stretchid forth to my wretchidnessis.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Y am dryuun in to nouyt; he took awei my desir as wynd, and myn helpe passide awei as a cloude.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
But now my soule fadith in my silf, and daies of turment holden me stidfastly.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
In nyyt my boon is persid with sorewis; and thei, that eten me, slepen not.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
In the multitude of tho my cloth is wastid, and thei han gird me as with coler of a coote.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
Y am comparisound to cley, and Y am maad lijk to a deed sparcle and aisch.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
Y schal cry to thee, and thou schalt not here me; Y stonde, and thou biholdist not me.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Thou art chaungid in to cruel to me, and in the hardnesse of thin hond thou art aduersarie to me.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Thou hast reisid me, and hast set as on wynd; and hast hurtlid me doun strongli.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
Y woot, that thow schalt bitake me to deeth, where an hows is ordeyned to ech lyuynge man.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
Netheles thou sendist not out thin hond to the wastyng of hem; and if thei fallen doun, thou schalt saue.
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Y wepte sum tyme on him, that was turmentid, and my soule hadde compassioun on a pore man.
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
Y abood goodis, and yuelis ben comun to me; Y abood liyt, and derknessis braken out.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
Myn ynnere thingis buyliden out with outen my reste; daies of turment camen bifor me.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
Y yede morenynge, and Y roos with out woodnesse in the cumpenye, and criede.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
Y was the brother of dragouns, and the felow of ostrigis.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
My skyn was maad blak on me, and my boonys drieden for heete.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
Myn harpe is turned in to morenyng, and myn orgun in to the vois of weperis.
