Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
“But now those who are younger than I have me in derision, whose fathers I considered unworthy to put with my sheep dogs.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
Of what use is the strength of their hands to me, men in whom ripe age has perished?
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
They are gaunt from lack and famine. They gnaw the dry ground, in the gloom of waste and desolation.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
They pluck salt herbs by the bushes. The roots of the broom tree are their food.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
They are driven out from among men. They cry after them as after a thief,
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
so that they live in frightful valleys, and in holes of the earth and of the rocks.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
They bray among the bushes. They are gathered together under the nettles.
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
They are children of fools, yes, children of wicked men. They were flogged out of the land.
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
“Now I have become their song. Yes, I am a byword to them.
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
They abhor me, they stand aloof from me, and don’t hesitate to spit in my face.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
For he has untied his cord, and afflicted me; and they have thrown off restraint before me.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
On my right hand rise the rabble. They thrust aside my feet. They cast their ways of destruction up against me.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
They mar my path. They promote my destruction without anyone’s help.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
As through a wide breach they come. They roll themselves in amid the ruin.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Terrors have turned on me. They chase my honor as the wind. My welfare has passed away as a cloud.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
“Now my soul is poured out within me. Days of affliction have taken hold of me.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
In the night season my bones are pierced in me, and the pains that gnaw me take no rest.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
My garment is disfigured by great force. It binds me about as the collar of my tunic.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
He has cast me into the mire. I have become like dust and ashes.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
I cry to you, and you do not answer me. I stand up, and you gaze at me.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
You have turned to be cruel to me. With the might of your hand you persecute me.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
You lift me up to the wind, and drive me with it. You dissolve me in the storm.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
For I know that you will bring me to death, to the house appointed for all living.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
“However doesn’t one stretch out a hand in his fall? Or in his calamity therefore cry for help?
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Didn’t I weep for him who was in trouble? Wasn’t my soul grieved for the needy?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
When I looked for good, then evil came. When I waited for light, darkness came.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
My heart is troubled, and doesn’t rest. Days of affliction have come on me.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
I go mourning without the sun. I stand up in the assembly, and cry for help.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
I am a brother to jackals, and a companion to ostriches.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
My skin grows black and peels from me. My bones are burned with heat.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
Therefore my harp has turned to mourning, and my pipe into the voice of those who weep.
