Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
But now they that are younger than I hold me in derision, Whose fathers I would have disdained to set with the dogs of my flock.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
Of what use to me would be even the strength of their hands, To whom old age is lost?
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
By want and hunger they are famished; They gnaw the dry desert, The darkness of desolate wastes.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
They gather purslain among the bushes, And the root of the broom is their bread.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
They are driven from the society of men; There is a cry after them as after a thief.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
They dwell in gloomy valleys, In caves of the earth and in rocks.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
They bray among the bushes; Under the brambles are they stretched out.
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
An impious and low-born race, They are beaten out of the land.
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
And now I am become their song; Yea, I am their by-word!
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
They abhor me, they stand aloof from me; They forbear not to spit before my face.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
Yea, they let loose the reins, and humble me; They cast off the bridle before me.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
On my right hand riseth up the brood; They thrust away my feet; They cast up against me their destructive ways.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
They break up my path; They hasten my fall, —They who have no helper!
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
They come upon me as through a wide breach; Through the ruins they rush in upon me.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Terrors are turned against me; They pursue my prosperity like the wind, And my welfare passeth away like a cloud.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
And now my soul poureth itself out upon me; Days of affliction have taken hold of me.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
By night my bones are pierced; they are torn from me, And my gnawers take no rest.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
Through the violence of my disease is my garment changed; It bindeth me about like the collar of my tunic.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
He hath cast me into the mire, And I am become like dust and ashes.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
I call upon Thee, but thou dost not hear me; I stand up before thee, but thou regardest me not.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Thou art become cruel to me; With thy strong hand dost thou lie in wait for me.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Thou liftest me up, and causest me to ride upon the wind; Thou meltest me away in the storm.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
I know that thou wilt bring me to death, To the place of assembly for all the living.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
When He stretcheth out his hand, prayer availeth nothing; When He bringeth destruction, vain is the cry for help.
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Did not I weep for him that was in trouble? Was not my soul grieved for the poor?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
But when I looked for good, then evil came; When I looked for light, then came darkness.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
My bowels boil, and have no rest; Days of anguish have come upon me.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
I am black, but not by the sun; I stand up, and utter my cries in the congregation.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
I am become a brother to jackals, And a companion to ostriches.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
My skin is black, and falleth from me, And my bones burn with heat.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
My harp also is turned to mourning, And my pipe to notes of grief.
