Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
BUT now they that are younger than I have me in derision, whose fathers I would have disdained to have set with the dogs of my flock.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
Yea, whereto might the strength of their hands profit me, in whom old age was perished?
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
For want and famine they were solitary; fleeing into the wilderness in former time desolate and waste.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
Who cut up mallows by the bushes, and juniper roots for their meat.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
They were driven forth from among men, (they cried after them as after a thief; )
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
To dwell in the clifts of the valleys, in caves of the earth, and in the rocks.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
Among the bushes they brayed; under the nettles they were gathered together.
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
They were children of fools, yea, children of base men: they were viler than the earth.
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
And now am I their song, yea, I am their byword.
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
They abhor me, they flee far from me, and spare not to spit in my face.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
Because he hath loosed my cord, and afflicted me, they have also let loose the bridle before me.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
Upon my right hand rise the youth; they push away my feet, and they raise up against me the ways of their destruction.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
They mar my path, they set forward my calamity, they have no helper.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
They came upon me as a wide breaking in of waters: in the desolation they rolled themselves upon me.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Terrors are turned upon me: they pursue my soul as the wind: and my welfare passeth away as a cloud.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
And now my soul is poured out upon me; the days of affliction have taken hold upon me.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
My bones are pierced in me in the night season: and my sinews take no rest.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
By the great force of my disease is my garment changed: it bindeth me about as the collar of my coat.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
He hath cast me into the mire, and I am become like dust and ashes.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
I cry unto thee, and thou dost not hear me: I stand up, and thou regardest me not.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Thou art become cruel to me: with thy strong hand thou opposest thyself against me.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Thou liftest me up to the wind; thou causest me to ride upon it, and dissolvest my substance.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
For I know that thou wilt bring me to death, and to the house appointed for all living.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
Howbeit he will not stretch out his hand to the grave, though they cry in his destruction.
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Did not I weep for him that was in trouble? was not my soul grieved for the poor?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
When I looked for good, then evil came unto me: and when I waited for light, there came darkness.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
My bowels boiled, and rested not: the days of affliction prevented me.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
I went mourning without the sun: I stood up, and I cried in the congregation.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
I am a brother to dragons, and a companion to owls.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
My skin is black upon me, and my bones are burned with heat.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
My harp also is turned to mourning, and my organ into the voice of them that weep.
