Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
Bvt now they that are yonger then I, mocke me: yea, they whose fathers I haue refused to set with the dogges of my flockes.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
For whereto shoulde the strength of their handes haue serued mee, seeing age perished in them?
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
For pouertie and famine they were solitary, fleeing into the wildernes, which is darke, desolate and waste.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
They cut vp nettels by the bushes, and the iuniper rootes was their meate.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
They were chased forth from among men: they shouted at them, as at a theefe.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
Therfore they dwelt in the clefts of riuers, in the holes of the earth and rockes.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
They roared among the bushes, and vnder the thistles they gathered themselues.
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
They were the children of fooles and the children of villaines, which were more vile then the earth.
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
And now am I their song, and I am their talke.
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
They abhorre me, and flee farre from mee, and spare not to spit in my face.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
Because that God hath loosed my corde and humbled mee, they haue loosed the bridle before me.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
The youth rise vp at my right hand: they haue pusht my feete, and haue trode on me as on the paths of their destruction.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
They haue destroyed my paths: they tooke pleasure at my calamitie, they had none helpe.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
They came as a great breach of waters, and vnder this calamitie they come on heapes.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Feare is turned vpon mee: and they pursue my soule as the winde, and mine health passeth away as a cloude.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
Therefore my soule is nowe powred out vpon me, and the dayes of affliction haue taken holde on me.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
It pearceth my bones in the night, and my sinewes take no rest.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
For the great vehemencie is my garment changed, which compasseth me about as the colar of my coate.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
He hath cast me into the myre, and I am become like ashes and dust.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
Whe I cry vnto thee, thou doest not heare me, neither regardest me, when I stand vp.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Thou turnest thy selfe cruelly against me, and art enemie vnto mee with the strength of thine hand.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Thou takest me vp and causest mee to ride vpon the winde, and makest my strength to faile.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
Surely I knowe that thou wilt bring mee to death, and to the house appoynted for all the liuing.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
Doubtles none can stretch his hand vnto the graue, though they cry in his destruction.
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Did not I weepe with him that was in trouble? was not my soule in heauinesse for the poore?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
Yet when I looked for good, euill came vnto me: and when I waited for light, there came darkenesse.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
My bowels did boyle without rest: for the dayes of affliction are come vpon me.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
I went mourning without sunne: I stood vp in the congregation and cryed.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
I am a brother to the dragons, and a companion to the ostriches.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
My skinne is blacke vpon me, and my bones are burnt with heate.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
Therefore mine harpe is turned to mourning, and mine organs into the voyce of them that weepe.
