Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
But now people much younger than me laugh at me; people whose fathers I would not put to work with my sheepdogs.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
They are too weak to be any use to me; they're all worn-out.
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
Thin through hunger and want, they try to eat the dry ground in the dark, desolate wilderness.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
There they pick desert herbs and the leaves of bushes, and eat the roots of broom trees.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
They were driven out of the community.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
People shouted after them as if they were thieves. They have to live in dangerous ravines, in caves and among the rocks.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
They shout out like animals among the bushes; they huddle together in the weeds for shelter.
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
They are foolish, nameless people that have been driven from the land.
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
Yet now they mock me in their songs; I have become a joke to them!
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
They despise and shun me; they don't hesitate to spit in my face.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
God has made my bowstring loose and humbled me.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
The rabble rise up against me, they send me running; like a city under siege they devise ways to destroy me.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
They cut off my way of escape; they bring about my downfall and do this without anyone's help.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
They come in through a wide breach; they rush in as the wall comes tumbling down.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Terrors overcome me; my honor is blown away by the wind; my salvation vanishes like a cloud.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
And now my life is ebbing away; every day despair grips me.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
At night my bones are in agony; the pain gnaws at me and never stops.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
God grabs me roughly by my clothes; he pulls me by the collar of my shirt.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
He has thrown me in the mud; he has humbled me like dust and ashes.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
God, I cry to you but you don't answer; I stand before you, but you don't even notice me.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
You have turned cruel to me; you use your power to make me suffer.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
You pick me up and blow me along in the wind; tossing me about in the whirlwind.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
I know you're taking me to my death, to the place where all the living go.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
Who would want to kick a man when he is down, when they cry for help in their time of trouble?
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Didn't I weep for those having hard times? Didn't I grieve at what the poor suffered?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
But when I looked for good, only evil came, and when I waited for the light, all that came was darkness.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
Inside I am in turmoil, it never stops; I face days of despair.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
I am so depressed; seeing the sun doesn't help. I stand up in the assembly and cry for help.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
I am like a brother to the jackals, a companion to owls.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
My skin turns black on me; and my bones burn within me.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
My lyre only plays sad songs, and my pipe is the voice of those who weep.
