Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
But now, those younger in years scorn me, whose fathers I would not have seen fit to place with the dogs of my flock,
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
the strength of whose hands was nothing to me, and they were considered unworthy of life itself.
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
They were barren from poverty and hunger; they gnawed in solitude, layered with misfortune and misery.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
And they chewed grass and the bark from trees, and the root of junipers was their food.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
They took these things from the steep valleys, and when they discovered one of these things, they rushed to the others with a cry.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
They lived in the parched desert and in caves underground or above the rocks.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
They rejoiced among these kinds of things, and they considered it delightful to be under thorns.
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
These are the sons of foolish and base men, not even paying any attention to the land.
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
Now I become their song, and I have been made into their proverb.
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
They loathe me, and so they flee far from me, and they are not reluctant to spit in my face.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
For he has opened his quiver and has afflicted me, and he has placed a bridle in my mouth.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
Immediately, upon rising, my calamities rise up to the right. They have overturned my feet and have pressed me down along their way like waves.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
They have diverted my journeys; they have waited to ambush me, and they have prevailed, and there was no one who might bring help.
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
They have rushed upon me, as when a wall is broken or a gate opened, and they have been pulled down into my miseries.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
I have been reduced to nothing. You have taken away my desire like a wind, and my health has passed by like a cloud.
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
But now my soul withers within myself, and the days of affliction take hold of me.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
At night, my bone is pierced with sorrows, and those who feed on me, do not sleep.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
By the sheer number of them my clothing is worn away, and they have closed in on me like the collar of my coat.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
I have been treated like dirt, and I have been turned into embers and ashes.
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
I cry to you, and you do not heed me. I stand up, and you do not look back at me.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
You have changed me into hardness, and, with the hardness of your hand, you oppose me.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
You have lifted me up, and, placing me as if on the wind, you have thrown me down powerfully.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
I know that you will hand me over to death, where a home has been established for all the living.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
Truly, then, you do not extend your hand in order to consume them, and if they fall down, you will save them.
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Once, I wept over him who was afflicted, and my soul had compassion on the poor.
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
I expected good things, but evil things have come to me. I stood ready for light, yet darkness burst forth.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
My insides have seethed, without any rest, for the days of affliction have prevented it.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
I went forth mourning, without anger, and rising up, I cried out in confusion.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
I was the brother of snakes, and the companion of ostriches.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
My skin has become blackened over me, and my bones have dried up because of the heat.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
My harp has been turned into mourning, and my pipes have been turned into a voice of weeping.
