Jób 30

1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

“A sada, gle, podruguju se mnome ljudi po ljetima mlađi od mene kojih oce ne bih bio metnuo ni s ovčarskim psima stada svojega.

2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

Ta što će mi jakost ruku njihovih kad im muževna ponestane snaga ispijena glađu i oskudicom.

3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

Glodali su u pustinji korijenje i čestar opustjelih ruševina.

4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

Lobodu su i s grmlja lišće brali, kao kruh jeli korijenje žukino.

5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

Od društva ljudskog oni su prognani, za njima viču k'o za lopovima.

6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

Živjeli su po strašnim jarugama, po spiljama i u raspuklinama.

7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

Urlik im se iz šikarja dizao; po trnjacima ležahu stisnuti.

8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

Sinovi bezvrijednih, soj bezimenih, bičevima su iz zemlje prognani.

9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

Rugalicom sam postao takvima i njima sada služim kao priča!

10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

Gnušaju me se i bježe od mene, ne ustežu se pljunut' mi u lice.

11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

I jer On luk mi slomi i satrije me, iz usta svojih izbaciše uzdu.

12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

S desne moje strane rulja ustaje, noge moje u bijeg oni tjeraju, put propasti prema meni nasiplju.

13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

Stazu mi ruše da bi me satrli, napadaju i ne brani im nitko,

14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

prolomom oni širokim naviru i kotrljaju se poput oluje.

15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

Strahote sve se okreću na mene, mojeg ugleda kao vjetra nesta, poput oblaka iščeznu spasenje.

16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

Duša se moja rasipa u meni, dani nevolje na me se srušili.

17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

Noću probada bolest kosti moje, ne počivaju boli što me glođu.

18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

Muka mi je i halju nagrdila i stegla me k'o ovratnik odjeće.

19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

U blato me je oborila dolje, gle, postao sam k'o prah i pepeo.

20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

K Tebi vičem, al' Ti ne odgovaraš; pred Tobom stojim, al' Ti i ne mariš.

21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

Prema meni postao si okrutan; rukom preteškom na me se obaraš.

22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

U vihor me dižeš, nosiš me njime, u vrtlogu me olujnom kovitlaš.

23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

Da, znadem da si me smrti predao, saborištu zajedničkom svih živih.

24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

Al' ne pruža li ruku utopljenik, ne viče li kad padne u nevolju?

25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

Ne zaplakah li nad nevoljnicima, ne sažalje mi duša siromaha?

26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

Sreći se nadah, a dođe nesreća; svjetlost čekah, a gle, zavi me tama.

27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

Utroba vri u meni bez prestanka, svaki dan nove patnje mi donosi.

28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

Smrknut idem, al' nitko me ne tješi; ustajem u zboru - da bih kriknuo.

29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

Sa šakalima sam se zbratimio i nojevima postao sam drugom.

30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

Na meni sva je koža pocrnjela, i kosti mi je sažgala ognjica.

31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.

Tužaljka mi je ugodila harfu, svirala mi glas narikača ima.