Jób 3

1 Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.

Ana'ma hutegeno'a Jopu'a agira reaka huno nerera'ma kasente'nea knamofona hu haviza hunteno,

2 Megszólalt Jób és mondta:

amanage huno hu'ne,

3 Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.

nenarera'ma kasenante'nea knamo'a omanegeno, ese'ma nenarera arimpafima fore'ma nehugeno ne' fore hugahie hu'nea kenagemo'a omaneasina knare hisine.

4 Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.

Hagi atregeno e'i ana knamo'a hani fore nehigeno, zagemo'a remsa hunontegeno Anumzamo'enema ana knama kegavama osiresina knare hisine.

5 Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.

Hagi e'i ana knama kumazu hanimo'ma kintrako nehigeno, hampoma kino refitentegeno hanintirima huno ana knama azeri koroma hiasina knare hisine.

6 Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.

Hagi e'i ana kenage'ma fore'ma hu'noa kenage'ma fore osigeno, mago kafumofo knaramima nehamprizafina ohamprige, ikamofo knama hamprizafina ohamprizaresina knare hisine.

7 Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.

Hagi e'i ana kenagera kasefa mofavrea forera osigeno, vahe'mo'za musena osazasina knare hisine.

8 Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.

Hagi kazusima huzante'ma ugotama hu'naza vahe'mo'zama kazusima hazageno, hagerimpima tusizaga krokotairima azeri oneti'za ana knama kazusima huntazaresina knare hisine.

9 Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.

Hagi ko'matu hanafimo'a remsa huontegeno, masagura amuhara hugahianagi, amnezampi amuhara nehuno nanterama segeno'ma ko'manetia zana onkeresina knare hisine.

10 Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.

Hagi ana knarera nenrerana arimpa erigigeno, kaseonantege'na ama hazenkeramina onkoasina knare hisine.

11 Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?

Hagi nagra nerera agu'afima fri'nogeno kasenantege, kasemanantea kna zupama fruresina knare hisine.

12 Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?

Nahigeno nenrera'a amotera navrentege'na mani'nogeno ami'na nami'ne?

13 Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;

Hagi nenrera'ma kasemanantea knazupama frusina, menina mago knazana onke fri'na knare hu'na mani fru husine.

14 királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,

Kini vahetamine, mago mago mopare'ma kegavama hu'naza vahetamima frizageno'ma knare nonkumazmimo'ma menima havizama huno me'nea vahetaminema frina umanigasa huresina knare hiresine.

15 vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.

Ana nehu'na goline silvanema nozmifima antevite'naza ugagota kva vahetmimo'zama fri'naza vahe'enema menina manigasa huresina knare hisine.

16 Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!

Hagi nahigeno nenarera'a fri mofavrea kasenantege'na masa onke'na ofri'noe?

17 Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.

Na'ankure kefo avu'ava'ma nehaza vahe'mo'zane nomani zampima amuhoma nehu'za maraguzamati'za e'naza vahe'mo'zanena fri vahe kumapina mani fru nehaze.

18 Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.

Hagi kazokzo eri'zama e'neriza vahe'mo'zama fri'za fri vahe kumapima vazana, kegava huzmante vahera omanizage'za knare hu'za ana kumapina mani fru nehaze.

19 Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.

Feno vahe'ene zamunte omne vahe'enena anampi manizageno, kazo kazo eri'za vahetmina kvazmia omani'ne.

20 Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?

Nagafare knazampima mani'naza vahe'ene hazenkefima nemaniza vahera tavira nezaminka nomanizazmimo'ma amuhoma nehia vahera zamatranke'za zamasimura eri'za nemanize?

21 Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;

Fri'zanku'ma avega antaza vahe'mo'za nofrize. Hagi knare zama mopa agu'afima me'nege'za keri kafi'za hakazaza hu'za fri'zankura nehakraze.

22 kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.

Hagi ana vahe'ma frizage'za asezmantage'za tusi muse nehaze.

23 A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?

Nagafare nomani zamo'ma amuhoma huntea vahera remsa hunteno Anumzamo'a asimura amigeno mani'negeno, hazenkezanura azeri kanegie?

24 Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.

Ra nasimu'ma nente'na kragi'ma neruna zavi'ma atoazamo'a tinkna huno navunumo'a herafiramige'na ne'zana one'noe.

25 Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.

Koro'ma hunentoa zamo navatera ne-egeno, nagogogu'ma nehua zamo nagritera fore huno nazeri haviza nehie.

26 Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.

Nagra mani fru hu'na manirava nohe'na manigasa nosuanki, hazenkefi manivava nehue.