Jób 3
1 Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
Then, opening his mouth, and cursing the day of his birth,
2 Megszólalt Jób és mondta:
Job made answer and said,
3 Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
Let destruction take the day of my birth, and the night on which it was said, A man child has come into the world.
4 Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
That day — let it be dark; let not God take note of it from on high, and let not the light be shining on it;
5 Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
Let the dark and the black night take it for themselves; let it be covered with a cloud; let the dark shades of day send fear on it.
6 Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
That night — let the thick dark take it; let it not have joy among the days of the year; let it not come into the number of the months.
7 Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
As for that night, let it have no fruit; let no voice of joy be sounded in it;
8 Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
Let it be cursed by those who put a curse on the day; who are ready to make Leviathan awake.
9 Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
Let its morning stars be dark; let it be looking for light, but may it not have any; let it not see the eyes of the dawn.
10 Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
Because it did not keep the doors of my mother's body shut, so that trouble might be veiled from my eyes.
11 Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
Why did death not take me when I came out of my mother's body, why did I not, when I came out, give up my last breath?
12 Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
Why did the knees take me, or why the breasts that they might give me milk?
13 Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
For then I might have gone to my rest in quiet, and in sleep have been in peace,
14 királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
With kings and the wise ones of the earth, who put up great houses for themselves;
15 vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
Or with rulers who had gold, and whose houses were full of silver;
16 Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
Or as a child dead at birth I might never have come into existence; like young children who have not seen the light.
17 Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
There the passions of the evil are over, and those whose strength has come to an end have rest.
18 Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
There the prisoners are at peace together; the voice of the overseer comes not again to their ears.
19 Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
The small and the great are there, and the servant is free from his master.
20 Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
Why does he give light to him who is in trouble, and life to the bitter in soul;
21 Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
To those whose desire is for death, but it comes not; who are searching for it more than for secret wealth;
22 kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
Who are glad with great joy, and full of delight when they come to their last resting-place;
23 A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
To a man whose way is veiled, and who is shut in by God?
24 Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
In place of my food I have grief, and cries of sorrow come from me like water.
25 Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
For I have a fear and it comes on me, and my heart is greatly troubled.
26 Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
I have no peace, no quiet, and no rest; nothing but pain comes on me.
