Jób 3

1 Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.

此後約伯開口詛咒自己的生日。

2 Megszólalt Jób és mondta:

約伯開始說：

3 Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.

願我誕生的那日消逝，願報告「懷了男胎」的那夜滅亡。

4 Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.

願那日成為黑暗，願天主從上面不再尋覓它，再沒有光燭照它。

5 Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.

願黑暗和陰影玷污它，濃雲遮蓋它，白晝失光的晦暗驚嚇它。

6 Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.

願那夜常為黑暗所制，不讓它列入年歲中，不讓它算在月分裏。

7 Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.

願那夜孤寂煢獨，毫無歡呼之聲。

8 Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.

願那詛咒白日者，有術召喚海怪者，前來詛咒那夜。

9 Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.

願晨星昏暗，期待光明而光明不至，也不見晨光熹微，

10 Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.

因為它沒有關閉我母胎之門，遮住我眼前的愁苦。

11 Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?

我為何一出母胎沒有立即死去﹖為何我一離母腹沒有斷氣﹖

12 Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?

為何兩膝接住我﹖為何兩乳哺養我﹖

13 Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;

不然現今我早已臥下安睡了，早已永眠獲得安息了，

14 királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,

與那些為自己建陵墓的國王和百官，

15 vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.

與那些金銀滿堂的王侯同眠；

16 Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!

或者像隱沒的流產兒，像未見光明的嬰孩；

17 Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.

在那裏惡人停止作亂，在那裏勞悴者得享安寧；

18 Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.

囚徒相安無事，再不聞督工的呼叱聲，

19 Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.

在那裏大小平等，奴隸脫離主人。

20 Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?

為何賜不幸者以光明，賜心中憂苦者以生命﹖

21 Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;

這些人渴望死，而死不至；尋求死亡勝於寶藏，

22 kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.

見到墳墓，感覺歡樂，且喜樂達於極點!

23 A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?

人的道路，既如此渺茫，天主為何賜給他生命，又把他包圍﹖

24 Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.

歎習成了我的食物，不停哀嘆有如流水。

25 Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.

我所畏懼的，偏偏臨於我身；我所害怕的，卻迎面而來。

26 Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.

我沒有安寧，也沒有平靜，得不到休息，而只有煩惱。