Jób 29
1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
Hiob toaa so se,
2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
“Mʼani agyina asram a atwa mu no, nna a Onyankopɔn hwɛɛ me so no,
3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
bere a ne kanea hyerɛn mʼatifi na mede ne kanea nantewee sum mu no!
4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
Ao, nna a misii so no, bere a Onyankopɔn adamfofa a emu yɛ den hyiraa me fi,
5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
bere a na Otumfo no da so ka me ho na me mma atwa me ho ahyia no,
6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
bere a na nufusu mu srade afɔw mʼakwan na abotan hwiee ngo sɛ nsu maa me no.
7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
“Bere a na mekɔ kuropɔn pon ano mekɔtena mʼagua so wɔ ɔmanfo aguabɔbea,
8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
mmerante hu me a, wogyina nkyɛn na mpanyimfo sɔre gyina hɔ;
9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
atitiriw gyae kasa na wɔde wɔn nsa kata wɔn ano;
10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
mmapɔmma tɛm dinn, na wɔn tɛkrɛma ka wɔn dudom.
11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
Wɔn a wɔte me nka nyinaa ka me ho asɛmpa, na wɔn a wohu me nyinaa kamfo me,
12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
efisɛ meboaa ahiafo a wosu pɛɛ mmoa, ne ayisaa a wonni aboafo.
13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
Onipa a na ɔrewu no hyiraa me; na memaa akunafo ani gyee wɔn koma mu.
14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
Mede trenee furaa sɛ mʼadurade; atɛntrenee yɛɛ me nkataso ne mʼabotiri.
15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
Meyɛɛ aniwa maa anifuraefo, ne anan maa mmubuafo.
16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
Meyɛɛ ahiafo agya; na mekaa ahɔho asɛm maa wɔn.
17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
Mibubuu amumɔyɛfo se na mihwim wɔn a wodi wɔn nya no fii wɔn anom.
18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
“Medwenee sɛ, ‘Mewu wɔ mʼankasa me fi mu, na me nna dɔɔso sɛ nwea.
19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
Me ntin beduu nsu ano, na obosu agugu me mman so anadwo mu nyinaa.
20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
Mʼanuonyam rempa da, na agyan ayɛ foforo wɔ me nsam daa.’
21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
“Nnipa hwehwɛɛ sɛ wotie me, wɔyɛɛ dinn, twɛn mʼafotu.
22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
Sɛ mekasa wie a wɔnnkasa bio, efisɛ me nsɛm tɔɔ wɔn asom yiye.
23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
Wɔtwɛn me sɛnea wɔtwɛn osu a ɛpete, na wɔmenee me nsɛm sɛ osutɔ bere nsu.
24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
Sɛ meserew mekyerɛ wɔn a, wɔntaa nnye nni; mʼanimtew som bo ma wɔn.
25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
Mebɔɔ kwan maa wɔn na metenaa ase sɛ wɔn hene; metenaa ase sɛ ɔhene a ɔwɔ nʼasraafo mu; meyɛɛ sɛ obi a ɔkyekye agyaadwotwafo werɛ.
