Jób 29

1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

Siguió Job explicando y dijo:

2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

“¡Ojalá volviera a ser como en los meses pasados, como en los días en que Dios me protegía,

3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

cuando su luz brillaba sobre mi cabeza, y su luz me guiaba en las tinieblas!

4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

¿Cuál era en la madurez de mi vida, cuando era amigo de Dios y Este guardaba mi morada;

5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

cuando el Todopoderoso estaba conmigo, y me rodeaban mis hijos;

6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

cuando lavaba mis pies con leche, y de la roca me brotaban ríos de aceite.

7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

(En aquel tiempo) cuando yo salía a la puerta de la ciudad, y en la plaza establecía mi asiento,

8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

los jóvenes al verme se retiraban, y los ancianos se levantaban, y se mantenían en pie.

9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

Los príncipes contenían la palabra, y ponían su mano sobre la boca.

10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

Se callaba la voz de los magnates y su lengua se pegaba a su paladar.

11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

El que me escuchaba, me llamaba dichoso, y el ojo que me veía, daba señas en favor mío.

12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

Yo libraba al pobre que pedía auxilio, y al huérfano que no tenía sostén.

13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

Sobre mí venía la bendición del que hubiera perecido, y yo alegraba el corazón de la viuda.

14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

Me revestía de justicia, y esta me revestía a mí, mi equidad me servía de manto y tiara.

15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

Era yo ojo para el ciego, y pie para el cojo,

16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

padre de los pobres, que examinaba con diligencia aun la causa del desconocido.

17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

Quebraba los colmillos del malvado, y de sus dientes arrancaba la presa.

18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

Por lo cual me decía: «Moriré en mi nido, y mis días serán tan numerosos como la arena;

19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

mi raíz se extenderá hacia las aguas, y el rocío pasará la noche en mis hojas.

20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

Será siempre nueva en mí la gloria mía, y mi arco se renovará en mi mano.»

21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

A mí me escuchaban sin perder la paciencia, aguardando silenciosamente mi consejo.

22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

Después de hablar ya no respondía nadie, porque (cual rocío) caían sobre ellos mis palabras.

23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

Me esperaban como se espera la lluvia, abrían su boca como a la lluvia tardía.

24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

Si les sonreía estaban admirados, y se alegraban de esa luz de mi rostro.

25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.

Yo decidía su conducta y me sentaba a la cabecera, habitaba como un rey entre sus tropas, cual consolador un medio de los afligidos.”