Jób 29

1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

Poleg tega je Job nadaljeval svojo prispodobo in rekel:

2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

»Oh, da bi bil kakor v preteklih mesecih, kakor v dneh, ko me je Bog varoval,

3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

ko je njegova sveča svetila nad mojo glavo in ko sem z njegovo svetlobo hodil skozi temo,

4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

kakor sem bil v dneh svoje mladosti, ko je bila Božja skrivnost na mojem šotoru,

5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

ko je bil Vsemogočni še z menoj, ko so bili moji otroci okoli mene,

6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

ko sem svoje korake umival z maslom in mi je skala izlivala reke olja,

7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

ko sem šel ven k velikim vratom skozi mesto, ko sem svoj sedež pripravil na ulici!

8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

Mladeniči so me videli in se skrili in ostareli so se vzdignili in stali.

9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

Princi so zadržali govorjenje in na svoja usta položili svojo roko.

10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

Plemiči so molčali in njihov jezik se je prilepil na nebo njihovih ust.

11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

Ko me je uho zaslišalo, potem me je blagoslovilo in ko me je oko zagledalo, mi je dalo pričevanje,

12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

ker sem osvobodil reveža, ki je jokal in osirotelega in tistega, ki ni imel nikogar, da mu pomaga.

13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

Blagoslov tistega, ki je bil pripravljen, da umre, je prišel nadme. Vdovinemu srcu sem storil, da prepeva od radosti.

14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

Nadel sem si pravičnost in ta me je oblekla. Moja sodba je bila kakor svečano oblačilo in diadem.

15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

Bil sem oči slepemu in stopala hromemu.

16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

Bil sem oče revnemu in zadevo, ki je nisem poznal, sem preiskal.

17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

Zlomil sem čeljusti zlobnemu in izpulil plen iz njegovih zob.

18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

Potem sem rekel: ›Umrl bom v svojem gnezdu in svoje dneve bom pomnožil kakor pesek.‹

19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

Moja korenina je bila razprostrta pri vodah in rosa je vso noč ležala na moji mladiki.

20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

Moja slava je bila sveža v meni in moj lok je bil obnovljen v moji roki.

21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

Možje so mi prisluhnili, čakali in molčali ob mojem nasvetu.

22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

Po mojih besedah niso ponovno spregovorili in moj govor je rosil nanje.

23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

Name so čakali kakor na dež in svoja usta so široko odprli kakor za pozni dež.

24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

Če sem se jim smejal, temu niso verjeli. Svetlobe mojega obličja niso zavrgli.

25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.

Izbral sem njihovo pot in sedel [kot] vodja in prebival kakor kralj v vojski, kakor nekdo, ki tolaži žalovalce.