Jób 29
1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
Job retomou a sua parábola, e disse,
2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
“Oh, que eu era como nos meses de antigüidade, como nos dias em que Deus cuidava de mim;
3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
quando sua lâmpada brilhou em minha cabeça, e por sua luz eu caminhei através da escuridão,
4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
como eu estava no meu auge, quando a amizade de Deus estava em minha tenda,
5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
when o Todo-Poderoso ainda estava comigo, e meus filhos estavam ao meu redor,
6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
when meus passos foram lavados com manteiga, e as rochas despejaram correntes de óleo para mim,
7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
quando eu saí para o portão da cidade, quando preparei meu assento na rua.
8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
Os jovens me viram e se esconderam. Os idosos se levantaram e se levantaram.
9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
Os príncipes se abstiveram de falar, e colocaram sua mão na boca.
10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
A voz dos nobres foi abafada, e sua língua grudada no céu da boca.
11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
Pois quando o ouvido me ouviu, então ele me abençoou, e quando o olho me viu, ele me elogiou,
12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
porque eu entreguei os pobres que choraram, e também os órfãos de pai, que não tinham ninguém que o ajudasse,
13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
a bênção daquele que estava pronto para perecer veio sobre mim, e eu fiz com que o coração da viúva cantasse de alegria.
14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
I me vestiu de retidão, e me vestiu. Minha justiça era como um manto e um diadema.
15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
Eu estava de olho nos cegos, e pés para o coxo.
16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
Eu era um pai para os necessitados. Pesquisei a causa dele que eu não conhecia.
17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
Eu quebrei as mandíbulas dos injustos e arrancou a presa de seus dentes.
18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
Então eu disse: 'Eu vou morrer em minha própria casa', Vou contar meus dias como a areia.
19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
Minha raiz está espalhada pelas águas. O orvalho fica a noite toda na minha filial.
20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
Minha glória está fresca em mim. Meu arco está renovado em minha mão”.
21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
“Os homens me escutaram, esperaram, e mantive silêncio para meu conselho.
22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
Depois das minhas palavras, eles não voltaram a falar. Meu discurso caiu sobre eles.
23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
Eles esperaram por mim como pela chuva. Suas bocas bebiam como com a chuva da primavera.
24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
Eu sorria para eles quando eles não tinham confiança. Eles não rejeitaram a luz do meu rosto.
25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
Eu escolhi seu caminho, e sentei-me como chefe. Eu vivi como um rei no exército, como alguém que conforta as carpideiras.
