Jób 29

1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

Giobbe riprese il suo discorso e disse:

2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

“Oh foss’io come ne’ mesi d’una volta, come ne’ giorni in cui Dio mi proteggeva,

3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

quando la sua lampada mi risplendeva sul capo, e alla sua luce io camminavo nelle tenebre!

4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

Oh fossi com’ero a’ giorni della mia maturità, quando Iddio vegliava amico sulla mia tenda,

5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

quando l’Onnipotente stava ancora meco, e avevo i miei figliuoli d’intorno;

6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

quando mi lavavo i piedi nel latte e dalla roccia mi fluivano ruscelli d’olio!

7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

Allorché uscivo per andare alla porta della città e mi facevo preparare il seggio sulla piazza,

8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

i giovani, al vedermi, si ritiravano, i vecchi s’alzavano e rimanevano in piedi;

9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

i maggiorenti cessavan di parlare e si mettevan la mano sulla bocca;

10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

la voce dei capi diventava muta, la lingua s’attaccava al loro palato.

11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

L’orecchio che mi udiva, mi diceva beato; l’occhio che mi vedeva mi rendea testimonianza,

12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

perché salvavo il misero che gridava aiuto, e l’orfano che non aveva chi lo soccorresse.

13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

Scendea su me la benedizione di chi stava per perire, e facevo esultare il cuor della vedova.

14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

La giustizia era il mio vestimento ed io il suo; la probità era come il mio mantello e il mio turbante.

15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

Ero l’occhio del cieco, il piede dello zoppo;

16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

ero il padre de’ poveri, e studiavo a fondo la causa dello sconosciuto.

17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

Spezzavo la ganascia all’iniquo, e gli facevo lasciar la preda che avea fra i denti.

18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

E dicevo: “Morrò nel mio nido, e moltiplicherò i miei giorni come la rena;

19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

le mie radici si stenderanno verso l’acque, la rugiada passerà la notte sui miei rami;

20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

la mia gloria sempre si rinnoverà, e l’arco rinverdirà nella mia mano”.

21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

Gli astanti m’ascoltavano pieni d’aspettazione, si tacevan per udire il mio parere.

22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

Quand’avevo parlato, non replicavano; la mia parola scendeva su loro come una rugiada.

23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

E m’aspettavan come s’aspetta la pioggia; aprivan larga la bocca come a un acquazzone di primavera.

24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

Io sorridevo loro quand’erano sfiduciati; e non potevano oscurar la luce del mio volto.

25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.

Quando andavo da loro, mi sedevo come capo, ed ero come un re fra le sue schiere, come un consolatore in mezzo agli afflitti.